Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Tóth G. Péter: Tanúságtétel vagy tanúvallomás, szerződés vagy jegyzőkönyv
Műhely nem feltétlenül esik egybe az „üzenet” küldőjének/szerzőjének a saját értelmezésével vagy szándékával. Másrészt pedig azt, hogy valamely dolog/szöveg annyiban és attól válik azzá, ami, amennyiben és ahogyan azt egy interpretív csoport értelmezi.”70 — írja mindezzel kapcsolatban Kristóf Ildikó. „Interpretációink létrejöttük kontextusán ból (az illető közösségből) „kilépve”, más kontextusokban éppenséggel érvénytelen- né/hamissá is válhatnak.”71 Fish felfogásában az interpretív közösség megnevezés nem előfeltételezett jogi, vagyoni vagy társadalmi kategóriákra vonatkozik, hanem értelmező tevékenysége során működésében megragadható bármely közösségre, amelyre egy kutató csak rábukkan. E megközelítésnek Kristóf Ildikó abban látja előnyét és újszerűségét, „hogy segítségével kiszűrhetők és (remélhetőleg) értelmesen le is írhatók az emberi/közösségi interakciónak azok a parányi, olykor csak tiszavirág- életű formái, amelyeket az osztályokban, rangokban vagy vagyoni rétegekben gondolkodó teóriák (nagy elbeszélések) mintegy a «testükkel» fednek.”72 Fish két tézise mellé Kristóf Ildikó egy harmadik — az interpretív közösségek, valamint a bourdieu-i társadalmi pozíciókhoz kötődő szimbolikus tőke koncepcióira épülő — munkafogalmat állított fel: az interpretív tőke fogalmát. Ezen azt, „a szituációhoz kötött, az adott interakcióban megfelelőnek tartott verbális és nonverbális viselkedésre vonatkozó tudásanyagot” érti, „amit egy interpretív közösség közösséggé formálódásának a folyamata alatt halmoz fel, s amit bármilyen (intertextuális értelemben vett)” szöveg értelmezéséhez felhasznál. „Végső soron ez az, ami azáltal, hogy egyfajta közösen birtokolt és használt interpretív szűrőt alakít ki tagjaiban, a csoportot interpretív közösséggé teszi.”73 Lényegében tehát arról van szó, hogy maga a bírósági szituáció teremti meg azt az interpretív közösséget, mely a bíróság játékszabályainak megfelelően — például kérdőívek felhasználásával vagy torturális kényszerítő eszközökkel vagy jogi kézikönyvek segítségével — folyamatosan megpróbál megfelelni egyrészt a bírósági, másrészt a helyi konfliktus-gerjesztette elvárásoknak. A bíróság által meghallgatott elbeszélések a bírósági eljárás hatására válnak történetté. Ezek a történetek pedig a hatósági személyek értelmező tevékenységének megfelelően egy bírósági interpretációs szűrőn keresztül válnak a büntetőper „bűncselekményévé”, majd pedig a bírói ténymegállapítás alapjává. 5. Eskü vagy vallomás A 18. században a tanúk számának fokozatos csökkenése az újabb bizonyítási technikák megjelenését eredményezte. Mindez pedig párhuzamos volt azzal a tendenciával, hogy az egyre kevesebb számú tanút egyre részletesebben kérdezték ki. Már nem az volt a cél, hogy minél több tanút hallgassanak ki, hanem az, hogy a lehető legpontosabban tudják 1. a nyomokat rögzíteni 2. az eseményeket re70 SZ. KRISTÓF 1998. 67. 71 U.o. 72 U.o. 73 U.o. 118 Acta Papensia II. (2002) 1-2.
