Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Tóth G. Péter: Tanúságtétel vagy tanúvallomás, szerződés vagy jegyzőkönyv
Műhely tanú által elmondott szöveg alapján miként rajzolódik ki egy történet a vádlottról. A tanú- vallomások közötti különbséget a jegyzőkönyvet vezetők kevésbé érzékelték, érzékeltették. Egy— egy vádlottról több, különböző személyiségű tanú is nyilatkozott, akik általában különböző típusú szöveget mondtak el, mégis a bírák előtt ezek a személyes különbségek összemosódtak.66 A tanúk által elbeszélt személyes és a jegyzők által összeállított, leírt bírósági narrációk A gyanúsítottról kirajzolódott kép a megkülönböztetése a történeti rekonstrukciókra bíróság előtt (közvélemény) js érvényes képlettel szolgálhat. K. Horváth Zsolt a történeti tanúságtételről írt rövid, de annál inkább figyelemre méltó tanulmánya is ezt a problémát járta körül. K. Horvát Zsolt Renaud Dulongra hivatkozva a narratív történeti forrásokat a tanúságtétel kategóriájába sorolja, majd felteszi a kérdést, hogy mit kezdjünk ezekkel a forrásokkal, ha mindezek nem használhatóak eseményrekonstrukcióra. Szerinte az ilyen jellegű szövegek elemzése, feldolgozása során helyesebben járunk el, ha az akár egy szerzőtől származó eltérő narrációkat is „autonóm, lehetséges (szöveg)világoknak" feltételezzük, és az „igaz-hamis problematika firtatása helyett inkább a narrátor beszédstratégiáját” elemezzük.67 „Így a historikusoknak nem a «történeti valóság» avítt, statikus, nehezen tartható fogalmára kell koncentrálnia, hanem az elbeszélések által létrehozott mentális univerzumokra, melyek aztán a történész olvasatában válnak «lehetséges történelmekké».”68 Ha megfogadjuk a tanácsot, akkor érdemes a bíróság által létrehozott szövegeket is ilyen autonóm szövegvilágnak feltételeznünk. Hozzá kell azonban tenni, hogy ezek a szövegvilágok egymásba ágyazottan vannak jelen. A tanúelbeszéléseknek, valamint a gyanúsítottak és a bíróság párbeszédeinek írásba rögzítése több mentális univerzum egymásbafonódását feltételezi. Ezt az egymásbafonódást pedig a bíróság interpretációs technikája valósítja meg. Ennek a technikának a megértéséhez érdemes felhasználni egy, a társadalomtudományokban nem olyan régen felbukkant értelmezési modellt, mely lényegében az elbeszélők „itt és most” szerveződő kvázi-közösségének interpretáló tevékénységét írja le.69 A mo- dell-alkotó Fish „lényegében két — megközelítésében szorosan összetartozó és egymást kiegészítő — hipotézist fogalmaz meg. Egyrészt azt, hogy interpretív közösségnek az a bármekkora és bármilyen összetételű, formális vagy informális szerveződésű csoport tekinthető, amelynek tagjai valamilyen dolgot/szöveget adott időben és kontextusban azonos módon értelmeznek; s az ily módon definiált közösség olvasata 66 Az ötlet közvetve egy, az antropológiai terepmunka technikáit Ismertető kézikönyvből származik, melyben a státuszhierarchiát próbálták meghatározni hasonló elven. Ezzel a módszerrel a személyes vélemény és a közmegegyezés ténye egyaránt kimutatható volt. PELTO 1970. 59-61.; A szövegek részletes elemzését lásd: TÓTH G. 1999b. 67 K. HORVÁTH 1998. 381. “U.o. 69 Az „elbeszélő közösség” és az „interpretív közösség” fogalmakról v.ö. még TÓTH G. 2002. Acta Papensia II. (2002) 1-2. 117
