Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Tóth G. Péter: Tanúságtétel vagy tanúvallomás, szerződés vagy jegyzőkönyv
Műhely Ez a perfolyamat a bírósági procedúra minden elemét tartalmazza, „története” 21 fejezetre tagolódik. A bírósági jegyzőkönyveket 1741. február 17-én kezdték el vezetni, és 1741. december 14-én fejezték be. A nyomozást Perczel József alispán utasításának megfelelően Czompó József, a földvári járás szolgabírája vezette. Tevékenységének rövid statisztikája az 1741-es évre a következő: a földvári járás huszonhat helységéből ötben végeztetett vizsgálatot annak érdekében, hogy kellő számú bizonyítékot szerezzen kilenc személy bűnösségének bizonyítására. Ezt a kilenc személyt 1740 szeptembere és 1741 márciusa között fogták be, és szállították a vármegyei ítélőszék székhelyére, Simontomya tömlöcébe. A kilenc letartóztatott személy között hat 50-60 év körüli öregasszony, két középkorú asszony és egy fiatal, 17 éves fiú volt. Dunaszentgyörgyön fogták el özvegy Paczalai Istvánná Tamás Zsuzsa 60 éves és Dán Istvánná Boda Kata 28 éves kálvinista asszonyokat. Pakson özvegy Páli Pétemé Vörös Ilona 62 éves kálvinista asszonyt, Madocsán özvegy Konkodi Pétemé Fehér Ilona 50 éves katolikus asszonyt, Bölcskén az öreg Bak Katát és menyét Deák Jánosnét, Dunaföldváron Zdur Panna 69 éves, Horváth Ilona 60 éves katolikus asszonyokat és Páder Antal 17 éves katolikus legényt fogták el, és szállították a vármegyei ítélőszék elé. A kilenc személy ellen a vád boszorkányság volt. A vizsgálóbíró vezette bizottság 1741. március 17-től december 14-ig kihallgatott Dunaszentgyörgyön tíz, Pakson hat, Madocsán hét, Bölcskén tizenegy, Dunaföldváron három tanút. Tárgyi bizonyítékként füveket, gyógyszereket, csontokat és egy dobot foglaltatott le. A kilenc gyanúsítottból hármat — kihallgatás után — tortúrán faggattak, majd máglyahalálra ítéltek.61 Ahhoz, hogy a tanúk egyes véleménye és a bíróság előtt kirajzolódó rekonstruált történet különbségét megértsük célszerű a szövegeket szegmenseikre is szétszedni. 4.1. Elbeszélés vagy bírósági történet: az egyes tanúk véleménye a gyanúsítottról A fent említett perfolyam egyik vádlottja, Vörös Ilona ellen egy tanú, Szlaninkai János paksi postakocsis a következőket vallotta: „Mégh in anno circiter 1736-dik Egy tanú véleménye egy gyanúsítottról (egyéni vélemény) SCHRAM 1970. 2/491-493; 7. szakasz: SCHRAM 1970. 2/478-479; 8. szakasz: SCHRAM 1970. 2/484- 487; 9. szakasz: SCHRAM 1970. 2/484; 10. szakasz: SCHRAM 1970. 2/503-504; 11. szakasz: SCHRAM 1970. 2/493-494; 12. szakasz: SCHRAM 1970. 2/494-495; 13. szakasz: SCHRAM 1970. 2/495-496; 14. szakasz SCHRAM 1970. 2/496-500; 15. szakasz: SZILÁGYI 1987. 492-493; 16. szakasz: SCHRAM 1970. 2/504-505; 17. szakasz: SZILÁGYI 1987. 498; 18. szakasz: SCHRAM 1970. 2/505; 19. szakasz: SCHRAM 1970. 2/495; 20. szakasz: SCHRAM 1970. 2/500-503; 21. szakasz: SCHRAM 1970. 2/500-503. 61 SCHRAM 1970.2/476-505; SZILÁGYI 1987. 440-442, 492-493. 114 Acta Papensia II. (2002) 1-2.
