Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Tóth G. Péter: Tanúságtétel vagy tanúvallomás, szerződés vagy jegyzőkönyv
Műhely Esztendőben Szilva érésnek ideiben, a fatens Daróczi Ferencz Uramnál szolgálván, egykor, a Palánkon kívül búzás vermet bontott, s ezen Vörös Ilona a honya alatt egy kosár fejér szilvát vivék ment, kit megh szollitván a Pátens, hogy adna szilvát néki, eö Is tyúkjainak búzát adna érette, de Vörös Ilona nem adott, mondván, hogy neki utya volna, a fatens pedigh felelt, hogy ha utón nem adna, kertibölis, ha arra ullya lenne, fogna szedni, a mint kevés idő múlva, kölletett a Fátensnek Dunára vízért menne, s az alkalmatossággal egy kannával kerlyében Vörös Holtának szedet szilvát, azt látván Vörös Hóira, szíttá, s fenyegette a Fatenst, hogy megh fogja mondani Daroczy Ferencz Uramnak, de Vörös Ilona a fatensre gonoszt nem tett, hanem mingyárt azon estve vacsoráját a Pátens el végezvén, Lovakhoz mivel kocsis lévén az Istállóban ment, és ott ágyára fél oldalára le dőlvén dohányozott, és egy kevéssé el is szunyádon. Vörös Ilona Itozá bé menvén, száját a Fátensnek megh fogván két felé húzta, kire jel ébredvén a Pátens, s maga elöl Vörös Ilonát megh látván egész a házáigh kergette, s ott egyszer s mind előtte el tűnt, ennek utána pedigh, mint egy hat hónappal, midőn a, Fáiéns Földvárra Stafétát vit válna estve cir. kilencz, vagyis tiz óra tájban Kömlöd táján egy dombon Vörös Ilonát, kit a fálens három Társai közül ki ismért, tanczolván egyiktől közüllök, a Pátens hallotta mondani, fogjuk megh, és szedgyük ki a Csonlyál, de a harmadik, kit nem ismérvén, ellent álot mondván: Ne báncsuk, ugyan békességessen a Pátens el ment, nem is bántották, de Vörös Ilonát ki ismérte szaváról, és sántaságáról, közüllök, ezek után két Társaival Vörös Ilona el repülvén Duna felé, s el tűnt."62 Ha Szlaninkai szövegét részeire bontjuk, a következő szegmenseket találjuk: 1. konfliktus Szlaninkai és Vörös Ilona között. Vörös Ilona nem ad szilvát a tanúnak; 2. második konfliktus. Szlaninkai Vörös Ilona kertjében szilvát lop; 3. Vörös Ilona megfenyegeti a tanút, hogy beárulja a földesúmál a lopás miatt; 4- Vörös Ilona természetfeletti alakban éjjel megjelenik a tanúnak, és a száját félrehúzza. A tanú álmából fölriadva a Vörös Holtának vélt alakot elkergeti. 5. hat hónappal később a Paks—Dunaföldvár közötti úton, a kömlődi dombnál három asszony, köztük Vörös Ilona, természetfeletti alakban megfenyegeti a tanút, hogy kiszedi a csontját. Egy másik asszony viszont ezt megakadályozza. Ezek után a három asszony elrepül a Duna felé. Mit is tartalmaz ez a tanú szerint 1736-ban lezajlott élmény-történet? Szlaninkai egy valós társadalmi viszonyokból fakadó konfliktus (kérésmegtagadás, terméslopás) mellett elmond egy természetfeletti megjelenést is tartalmazó konfliktust: a tanú egy mulatozó és rontó szándékú társasággal kerül szembe. Pócs Éva szerint a magyarországi népi boszorkányszombat elképzelések nagy részénél kimutatható a korábbi tündérmulatságok jelenléte. Az „embervilágon” kívül eső térben, jelen esetben a kömlődi dombon megjelenő három rontószándékú asszony, egy korábbi tündérhiedelem „elboszorkányosodott” alakjai. Erre utal a szövegben az, hogy a három alak tulajdonképpen az „emberi világon” kívül, a „tündérvilágban” jelenik meg, valamint az, hogy a jelenés végén az asszonyok elrepülnek.63 Szlaninkai tehát a bíróságnak egy meglévő hiedelem „emberiesült” változatát mondta el, de mindezt “ SCHRAM 1970. 2/487-488. 61 PÓCS 1986.214. Acta PAPENSIAII. (2002) 1-2. 115
