Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Tóth G. Péter: Tanúságtétel vagy tanúvallomás, szerződés vagy jegyzőkönyv
Műhely lehető legpontosabban rekonstruálják, hanem az, hogy a tanú esküjével hitet tegyen az ártatlanság vagy a bűnösség mellett. A nyomozati elven működő eljárásban azonban már megfogalmazódott az a kívánalom, hogy bűnelkövetés történetét idézzék fel, vagyis hogy a tanúk azon kívül, hogy vallomásukkal hitet, tanúságot tettek a gyanúsított ellen vagy mellett, a bíróság hatására rekonstruálták, vagy jobban mondva megkonstruálták a bűnelkövetés eseményét is. A 16-17. század, illetve a 18. század bíróságainak tanúvallatási gyakorlata, valamint a per eseményeit rögzítő jegyzőkönyvezési gyakorlat azonban lényegi különbségeket is mutat. Bár mind a 16-17. század, mind a 18. század büntetőjogának bizonyítási eszközeinek az volt a célja, hogy az események lehetséges története álljon a bíróság rendelkezésére az ítélet meghozatalához, a 16-17. században ez a kívánalom még csak halvány nyomokban mutatható ki a joggyakorlatban. A sok tanú rövid elbeszéléseinek rögzítése valójában csak mennyiségileg volt alkalmas az események bírósági ténymegállapításához. A kihallgatott több száz tanú lényegében ugyanarról az egykét eseményről beszélt, a jegyzőkönyvezésben ezért gyakran alkalmazták azt a megoldást, hogy csak a tanú personális jellemzőit írták le, a vallomást pedig nem is rögzítették, hisz az az előtte szólóéval lehetett azonos. Csak néhány példát említenék a tanúk számának nagyságára: 1629-ben 374 tanú, 1631-ben további 82 tanú kihallgatására került sor Ekecsen boszorkányság ügyében; 30 tanút hallgattak ki egyszerre 1703-ban Kocson; 51 tanút 1727-ben Bagotán.47 Az officialitást érvényesítő — vagyis a nyomozati elven működő bizonyítást alkalmazó — eljárás perrendszerekben a legfontosabb előkészítő ténykedés a tanúkihallgatás kérdőpontjainak, „az utrumnak” az összeállítása volt. Katona Géza megfogalmazásában ez, az „évszázadokon keresztül fennállt, kérdőpontos tanúkihallgatás, mint perjogi intézmény lényege a tanúnak felteendő kérdések részletes, előzetes meghatározása, a kihallgatásnak e kérdőpontok alapján történt levezetése és végül a vallomásnak ugyancsak kérdés-felelet alakjában történő rögzítése volt.”48 A tanúnak feltett kérdések — hasonlóan a gyanúsított kihallgatásánál alkalmazott kérdésekhez — a személyi adatokat tisztázó kérdésekre („Personalia”) és a bizonyítandó tényekre vonatkozó kérdésekre („Particularis” vagy „Specialis”) tagozódtak. A bíróság vagy a kihallgatást végző személy a Personaliakban a tanú nevét, korát, lakóhelyét, vallási és rendi állását, hivatását, a felekhez fűződő rokoni kapcsolatát, a per kimenetelére vonatkozó érdekeltségeket kérdezte meg. A Tripartitum a II. Rész. 27. cím 1-10. §. rendelkezik a tanúvallatás eszközlésének módjáról. Ot feltételt szab a szabályos tanúvallatást végzőknek: a szabadságot, az életkort, a módot, az állapotot és a hittételt: ,,3.§. Először (mondám) megkívántatik a szabadság, hogy mindenik tanú szabadon és félelem nélkül önként és nem erőszakos kényszer alatt, hanem 47 'I'ÓTH G. 1999a. 17. További pédákat találhatunk a különböző forráspublikációkban: KOMÁROMY 1910.; ECKHART 1954.; VARGA 1958.; SCHRAM 1970., 1982.; SZILÁGYI 1987.; KÁLLAY 1985.; KLANICZAY-KRISTÓF-PÓCS 1988.; BESSENYEI 1997. Vö. még további publikációkat TÓTH G. 2000. bibliográfiai rész. 48 KATONA 1977.129. Acta Papensla II. (2002) 1-2. 109
