Acta Papensia 2002 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 2. évfolyam (Pápa, 2002)
1-2. szám - Műhely - Sz. Kristóf Ildikó: A számoktól a (jogi) szövegekig: alfabétizációtörténet, olvasástörténet vagy kommunikációtörténet
Műhfxy vagy zálogolni, kölcsönt felvenni, számlázást vagy családi állapotot tanúsítani bizonyos esetekben kimondott szavak által is lehet. Lényegében csak egyetlen feltétele van, hogy ezek a szavak — többé vagy kevésbé formalizált, frázisszerű megfogalmazások — jogi tartalmat kapjanak és jogi erőre emelkedjenek: legalább két (de inkább több) tanú előtt kell elhangozniuk. A másik hitelesítő formát, az írott jogi erejű tanúsítványok illetve bizonyítékok csoportját, mely a korszakban fokozatosan egyre nagyobb szerepet kap a joggyakorlatban, a legkülönfélébb ún. „levelek” alkotják. Ez a testimonium litterale, amely- nek megjelenési formái legalább annyira sokrétűek, ahányféle jogi aktus során keletkeztek. Contractualisok, obligatorialisok, testimonialisok, reversalisok, passualisok, quietantiák, commissiók — a sort hosszan lehetne folytami.15 Ami a non-verbális módot illeti, ez szimbolikus tárgyak és szimbolikus cselekedetek egész sorát foglalja magában, melyek ugyancsak a jogszerű megerősítés sajátos eszközeiként funkcionálnak a legkülönfélébb ügyletek lebonyolítása során. Évszázadokon átívelő jelentőségüket bizonyítja, hogy az illető jogi aktus utólagos tanúsítása esetén a peres felek általában előszeretettel hangsúlyozzák, hogy használtak vagy éppen nem használtak efféle szimbolikus eszközöket, továbbá hogy sokszor a bíróságok maguk is rákérdeznek, megtörtént-e az ügylet hagyományos rituális megerősítése16. Szimbolikus, jogi jelentésű tárgy lehet egy kőhalom, egy kereszt, egy földhányás — például határjel funkcióban17; lehet egy meghajlított pénzdarab, vagy egy marék föld, mint a megkötött szerződés jele18. A hitelesítés célját szolgálhatja továbbá valamely szimbolikus 15 A köznemesség vonatkozásában a bizonyítás e két kommunikációs módjának a megkülönböztetése megtalálható mindenekelőtt Werbőczy István alapvető jogi traktátusában, mely szerint a bírák egyr észt okiratok (instrumenta), másrészt pedig tanúk (testes) által szerezhetnek tudomást az általuk vizsgálandó ügyek körülményeiről. WERBŐCZY István: Hármaskönyve. (Facsimile) Pécs, 1989. 47 (Prologus, Titulus 15). Kithonich János eljárásjogi kézikönyve szintén tartalmazza azt, a bizonyítási mód tárgyalásán túl olyan összefüggésben is, mint például az ügyvéd vallásé: ,,a’ Prókátor vallás hány-képpen s’ kik előtt szokott lenni a’ Vármegyéken? [...] Ketkeppen: Szóval és LevéllelKITHONICH János: Directio methodica processus iudiciarii iuris consuetudinarii, Inclyti Regii Hungáriáé. Lőcse, 1650. 406 (Caput XI, Quaestio VII. RMK 835). — A városi eljárásjogból Kolozsvár 1588-ban kiadott statútumát lehet idézni, mely kijelenti, hogy a „bizonyttasis holot két fele, edgyk emberbeli, másik levelbeh.” Corpus statutorum 1.216 (Titulus Quintus). {Kiemelések tőlem: Sz. K. I.) — 18. századi falvak és kisvárosok határpereiben szintén megjelenik a „levélbéli bizonyságok” és az „eleven bizonyságok” megkülönböztetése. Ld. TAKACS Lajos: Határjelek, határjárás a feudális kor végén Magyarországon. Bp., 1987. 15. A kora újkori magyarországi bíróságok eljárásjogát átfogóan tárgyalja: MEZNERICS István: A megyei büntető igazságszolgáltatás a 16-19. században. Bp., 1933. BÖNIS György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708. Bp., 1962. BÓNIS György-DEGRE Alajos- VARGA Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Bp., é. n. KALLAY István: Városi bíráskodás Magyarországon 1686-1848. Bp., 1999. ECKHART Ferenc: A földesúri büntetőbíráskodás a XVI-XVII. században. Bp., 1954. VARGA Endre i. m. 5-56. 16 Szeged város bírái például a 18. század második felében, annak ellenére, hogy a büntető- és polgári peres iratokban meglehetősen gyakran felbukkannak már keresztlevelek, az elhalálozást vagy a házasságkötést tanúsító testimoniális levelek, ilyen ügyekben általában megkérdezték azt is, kik voltak jelen az illető rítusnál, és beidézték ezeket a szóbeli bizonyságokat is. CsmL, SzL, IV. A. 1018. c. 1768-1774. jkv. A szimbolikus formákra való hivatkozásra nézve ld. a 22, 23, 25, és 34. jegyzeteket. 17 A 18/19. századi falusi és mezővárosi határjeleket legátfogóbban Takács Lajos mutatta be adatgazdag monografikus munkájában. TAKACS Lajos: i. m. A területfoglalás 18. századi jogi szimbolikájáról ld. UÖ.: Foglaló jelek és foglalási módok a hazai irtásföldeken = Ethnographia LXXXVII 1-2 (1976) 63-83. 18 A meghajlított pénzdarab, vagy félpénz szimbolikus funkciójáról megemlékezik például a szabad királyi városok jogkönyve, a Jus civile: „Az adósságnak sokára való meg fizetéséről, és a' fel pinznek le-tételéről” szóló cikkelye. Eszerint, ha az adóst bíró elé hívp hitelezője, mert nem fizetett meg neki a kiszabott határidőre, kap Acta Papensia II (2002) 1-2. 9
