Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Újraolvasó - Borsos István: A pápai műipar régebbi emlékei
Újraolvasó BORSOS ISTVÁN A pápai műipar régebbi emlékei ■ M ŰVÉSZET ÉS MŰIPAR oly szoros összeköttetésben vannak egymással, hogy a kettő között pontos határvonalat húzni sokszor alig lehet. A műipar fényesen sikerült alkotásai a művészet magaslatára emelkednek, viszont sokszor kiváló művészek a legegyszerűbb használati tárgyakon, amelyeknek előállításával rendszerint csak iparosok szoktak foglalkozni, mutatják ki fényes alkotó tehetségüket vagy finom ízlésüket. Nem érdektelen fáradozás tehát, ha műipari kérdésekkel foglalkozunk. Mert ez is arra szolgál, hogy az ízlést fejlessze s az érdeklődést olyan irányba terelje, amely esetleg hasznos lehet a közérdek szempontjából is. S ha már ilyen dolgokkal foglalkozunk, mindenesetre legjobban felkölti érdeklődésünket a hazai műipar, sőt a nagy magyar haza határain belül éppen a legszűkebb körű helyi ipar: Pápa városának műipara. Ezt a bevezetést csak azért bocsátottam előre, hogy indokoljam azt a vállalkozásomat, hogy látszólag olyan csekélységekkel hozakodom elő, amelyek talán némelyek szerint nemigen érdemlik meg a rájuk fordított időt és fáradságot. Ez év tavaszán, amikor a Néprajzi Társaság városunkban tartotta közgyűlését, báró Nyáry Albert igen érdekes felolvasást tartott Veszprém vármegye régebbi agyagiparáról.1 2 E felolvasás keretében ismertette a pápai kőedénygyár működését is.3 E kőedénygyár a múlt század első felében működött, s meglehetősen nagyarányú munkásságot fejtett ki. Műhelyeiből sok szép és ízléses tárgy került piacra, amelyekből meglehetősen gazdag gyűjtemény látható a budapesti Iparművészeti Múzeumban. Persze, ha Pápán kultúrpalota épül, amint most igen helyesen tervezik, akkor e kultúrpalotának egyik érdekes látványossága lenne, ha e pápai kőedénygyár termékeiből egy meglehetősen teljes és változatos gyűjteményt tudna felmutatni. Ehhez természetesen szükség lenne buzgó agilitás a helybeli lapok részéről, s áldozatkészség a pápai közönség részéről, hogy köztulajdonul átengedné a birtokában lévő ilynemű tárgyakat, amelyeknek már úgyis csak műtörténeti értékük van, használatra nem igen valók, vagy talán kár volna azokat használni. Acta Papensia I. (2001) 1-2. 113 1 Megjelent a Pápai Hírlapban, 1914. január 3-án, jegyzetek nélkül. — Borsos István (Ászár, 1863. február 8. —1918. április 2.) a pápai református kollégium tanára, könyvtárának igazgatója. Pápán teológiai, Budapesten pedig görög-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Dolgozott az Országos Széchényi Könyvtárban is. Nevét elsősorban a bibliográfusok és a numizmatikusok ismerik, mert összeállította és kiadta a főiskola könyvtárának és éremtárának katalógusát. (A pápai ev. ref. főiskola könyvtárának katalógusa és rövid története. Pápa, 1901. — A pápai főiskola éremgyűjteményének leírása. Pápa, 1909.) 2 A Magyar Néprajzi Társaság 1913. június 1-jén tartotta Pápán II. vándorgyűlését. (Részletek: Pápai Hírlap X. (1913) 23. szám, 4-5.) 3 A pápai keménycserépgyár részletes feldolgozása: KÉRY Ferenc: A pápai keménycserépgyár története = A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (1965) 235-271.
