Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Újraolvasó - Borsos István: A pápai műipar régebbi emlékei
Újraolvasó Ha tehát Pápán szép eredménnyel működött ez a kőedénygyár, mindjárt fölvető' dik előttünk a kérdés: hogyan és miért került ide? Akaratlanul is mindjárt az a válasz kínálkozik, hogy itt bizonyára megvoltak a kellő előfeltételei, amennyiben volt itt régi, virágzó cserepesipar. Tehát képzett munkaerő s a gyártáshoz szükséges anyag rendelkezésre állott. Én pedig azt szándékozom most bizonyítani, hogy nemcsak a közönséges cserepes- ipar virágzott városunkban, hanem már réges-régóta voltak itt urak számára dolgozó műiparosok, akik elég szép fayance és majolika edényeket készítettek a vagyonosabb emberek számára, akiknek igényét nem elégítették ki az egyszerű cseréptálak, tányérok s egyéb ilynemű edények. Azt szándékozom kimutatni, hogy nem a múlt század elején kezdődött nálunk a kőedénygyártás, hanem már legalább másfél századdal ezelőtt, sőt, valószínűleg még sokkal előbb.4 Tehát városunkban a fayance- vagy kőedényipar több százados múltra tekinthet vissza. S ez ismét egy bizonyíték arra, hogy hazánk és városunk mennyire nem tartozott a műveleden, elmaradott helyekhez, hanem lépést tartott a nyugattal, s tüstént átvette és elsajátította annak minden szellemi és ipari vívmányát. Bizonyítékaim nem légből kapottak, hanem nagyon is kézzelfoghatóak. A pápai reform, főiskola gyűjteményében van egy középnagyságú, kerek gyümölcsös tál, gondos és szép kivitelű munka, amely régies módon készült fayance-edény. Anyaga tudniillik még nem fehér színű, hanem sárgás agyag. Talpának az alját kivéve fehér ónmáz borítja. A dísztál alján nagy körben a következő felírás olvasható: Nemes Iskhazy - Horváth Miklós — Sándor Susanna 1678. E köriraton belül zöld koszorúban két nemesi címer van egybefoglalva, bal felől egy sárga színre festett unicornis (egyszarvú), jobbfelől pedig barna színű pelikán. Tehát az kétségtelenül bizonyos, hogy ez az iszkázi Horváth Miklós és Sándor Zsuzsanna hitvestársak voltak, hogy ez a tál 1678-ban készült. Az is bizonyos, hogy magyar iparos készítette, mert a felirat teljesen hibátlan az akkori írásmód szerint. Tehát csak azt kell bizonyítani, hogy Pápán készült. S ezt be lehet bizonyítani. Ez a tál Puzdor Gyula5 úr ajándékaként került a főiskola gyűjteményébe. Saját mondása szerint régi, igen régi családi hagyomány. Ez a Puzdor Gyula igen régi, gazdag és előkelő nemesi családból származott. Egyik őse Hunyadi Mátyás király alatt Erdélyben a szászok grófja volt. Később Nyugat- Magyarországba került a család s itt is a legelőkelőbb családokkal házasodott össze. Utolsó birtokuk volt a Veszprém megyei Ajka. Ennek a Puzdor Gyulának az ősei közé tartozott Iskhazy Horváth Miklós és Sándor Zsuzsanna. Ezek pedig tőzsgyökeres Veszprém megyeiek, sőt, egyenesen pápai lakosok voltak. Iszkáz község, amelytől Horváth Miklós a predikátumát kapta, itt van Pápától nem nagy messzeségben. Felesége, Sándor Zsuzsanna pedig olyan családból származott, amely akkor Veszprém megyében a leggazdagabbak közé tartozott, s melynek fő tartózkodási helye Pápa volt. Ennek bizonyítására felhozhatom a következő hiteles adatot. A főiskolai könyvtárban van egy régi, ritka könyv, mely 1665-ben Utrechtben jelent meg mint akadémiai 114 Acta Papensia I. (2001) 1-2. 4 Megítélésünk szerint a szerzőnek ez az állítása vitatható. (A szerk.) 5 Puzdor (1849-ig Armpruszter) Gyula (Ajka, 1828. július 12. — Pápa, 1902. november 22.) földbirtokos, költő, Petőfi és Jókai iskolatársa, a csingervölgyi szénbányászat elindítója 1869-1870-ben.
