Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés bizottság által ki lenne vizsgálva, és Ő Szentséges Felsége kegyes jóváhagyása révén elintéződne, az egyik és a másik oldal földesurai, vagyis magától értetődően úgy a katolikusok, mint az evangélikusok200 a templomok, paplakok és iskolák elfoglalásának, a vallásgyakorlat, és éppúgy a mesteremberek kézműves foglalkozása akadályoztatásának eme állítólagos jogával nem élhetnek, hanem az 1715. évi 30. törvénycikk ugyanezen paragrafusa szerint várakozniuk kell ugyanezen bizottság [működésének] eredményes lezárásáig; ha és ameny- nyiben az idő múlásával [a bizottság határozatai] hatástalanok maradnának, avagy mindkét fél részéről visszaélések és ellenszegülések sértenék meg, úgy királyi és országos megbízottak vizsgálják felül. A 8. [pontra]. Úgy tűnik, a gróf urak minden Pápa mezővárosban fekvő telket sajátjuknak követelnek mint földesúri telket, de a dolog másképp van. Mert ismeretes dolog, hogy ugyanebben a városban különféle telkek vannak: elzálogosítottak, szabadok, zálogba adottak, adományozottak, örökre elcseréltek és visszavonhatatlanul eladottak, és olyanok, amelyek még azelőtt, hogy a méltóságos gróf Esterházy család birtokot kapott volna Pápa városában, lettek másokra átruházva, sőt [vannak] még udvarhelyek vagy nemesi telkek is, melyekben semmiféle jog és semmilyen jogból vagy tulajdonból eredő birtoklás nem illeti meg a gróf urakat, következésképpen a gróf urak semmikképpen sem állíthatják, hogy ezek a telkek az ő földesúri joguk alá tartoznak, vagy hogy az ő uradalmi területükön lennének. A 9. [pontra]. Pápa kétségen felül artikuláris hely, és pedig olyannyira artikuláris, hogy ennél inkább artikuláris az országban aligha található. Négyszeres alapon és címen artikuláris az 1681. évi 25. és 26. [törvénycikkben] ezeken a helyeken megerősítve, éspedig a 26. törvénycikkben A templomok éppen azoknál az ágostai és helvét hitvallású embereknél maradjanak, akiknek a valóságos birtokában ténylegesen vannak [kezdetű] paragrafusban, ami az egész ország összes említett hitvallású lakosára vonatkozik; továbbá A többi vármegyében pedig, jelesül Zala, Veszprém, stb. [kezdetű] paragrafusban, ami mindenkiről szól, aki Veszprém megye testületében különösen az 1681. évben a templomok vagy imaházak tényleges használatában és birtokában volt. Ezután a Továbbá az ország végvidékein Tihanyban, Vázsonvban, Pápán [kezdetű] paragrafusban, ami kifejezetten Pápa mezővárosára vonatkozik addig, amíg az is végvidék, és mindhárom paragrafusban a vallásgyakorlatot szabadnak nyilvánítja és megerősíti. És negyedszerre az ugyanezen 1681. évi, közvetlenül megelőző 25. törvénycikkben ugyanez a vallásgyakorlat mindenkinek és mindenhol az országban, tehát természetes és helyes értelmezéssel a pápaiaknak is kifejezetten szabadnak van kinyilvánítva, ezért lelkészeinket és iskolamestereinket nemcsak hogy nem kell elküldeni más kijelölt artikuláris helyekre - tudniillik Veszprém vármegye minden egyes olyan helysége, ahol az 1681. évben megvolt a templomok használata és birtoklása, artikuláris helynek számít -, hanem ha bárból máshol is remény híján nyugodtan megmaradni nem tudnának, legalább itt jogosan, törvénycikkre hivatkozva biztonságot kell élvezniük. De ezeket mind csak azzal a céllal érintettük, hogy világosan megmutassuk, hogy az az eljárási mód, amelyet a gróf urak ellenünk kezdtek alkalmazni, minden törvényes alapot 100 Értsd: az ágostai és a helvét hitvallású evangélikusok, vagyis a mai szóhasználat szerinti evangélikusok és reformátusok. Acta Papensia I. (2001) 1-2. 95
