Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Forrásközlés - Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején
Forrásközlés nélkülöz, és mind a magyar, mind a nemzetközi jog szerint tilos, ezért a törvény szerint megsemmisítendő, amint a tudósításukat alátámasztó okok is hamisak, erőtlenek és semmisek, és a felséges udvarból kiadott legutóbbi leiratok példájára a jog fentebb említett útjára, vagyis a törvénycikkbeli bizottsághoz kell irányítani és el kell utasítani, minket pedig teljesen a korábbi helyzetbe visszahelyezni. Mert ha a törvényeket azért alkotják, hogy megtartsák, amint mi határozottan tartjuk, akkor a 30. törvénycikket is teljesen be kell tartani, és nyilvánvaló, hogy az országlakóknak az 1681. évi 25. és 26., és az 1687. évi 21. törvénycikk szerint az említett 1715. évi 30. törvénycikkben megújított és megerősített szabad vallásgyakorlatot épen és teljesen meg kell őrizniük. Semmi [állítása] sem állja meg a helyét a gróf uraknak, amit ürügyül felhoznak, hacsak az nem, hogy a soproni törvénycikkek vagy hatástalanok, vagy meg lettek sértve, harmadik [lehetőség] pedig nem létezik. De a kettő közül bármelyiket is hozzák fel maguknak ürügyül, ama 1681. évi soproni törvénycikkeknek akár a nyilvánvaló megsértését, akár a hatástalanságát, a déli napnál is világosabban látszik, hogy mindkét eset az országgyűlés által elrendelt bizottság vizsgálata vagy illetékessége alá tartozik az ugyanazon 1715. évi 30. törvénycikk alábbi paragrafusa [szerint]: És amennyiben idővel nem hajtanák végre, vagy visszaélések és ellenkezések miatt megsértenék, a király és az ország [által kinevezett] megbízottak vizsgálják felül. Ott mi sem leszünk gátolva abban, hogy érdemben feleljünk a vitás kérdésre, és jogaink alapjait, ahogy illendő, elősoroljuk. Senki nem kételkedik afelől, hogy eközben leginkább Ő Szentséges Felsége fog minket a legkegyesebben megvédeni az általa is legutóbb Pozsonyban igen kegyesen megerősített fent említett vallásgyakorlatunkban, miután kegyesen megismerte eme őszinte és igen alázatos tudósításunkat, és nem fogja megengedni, hogy emiatt bárki is háborgasson minket. (Folytatás a következő számban) 96 Acta Papensia I. (2001) 1-2.
