Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Műhely - Hudi József: Fábián József esperes pályafutása
Műhely Pedig Márton művével — a gyakorlati tudás átadásán kívül — azt is bizonyítani kívánta, hogy a méhtartás „a’ magyarországi gazdaságnak háromannyinál is több hasznot ád, mint a’ gazdaságnak akármellyik más ága”. Kézikönyvét azoknak a „szőlőmívelést kedvellő gazdáknak” a figyelmébe ajánlotta, „a’kik Chaptálnak a’ frantziaországi szőlőmívelésről írt betses munkáját” olvassák, bízva abban, hogy akadnak közöttük olyanok, akik — „mint megannyi Chaptálok” — a magyar gazdaság többi ágához is szakkönyveket készítenek.54 A Columella-fordítás kiadásához (Pest, 1819) a katolikus Szentgyörgyi Horváth János jómódú tótvázsonyi birtokost, míg tankönyvei kiadásához az 1820-as évek elején a Dunántúli Református Egyházkerületet sikerült megnyernie. Fábián József, mint tudományos ismeretterjesztő Fábián József szenvedélyes ismeretterjesztő volt, aki minden alkalmat megragadott, hogy a babonaság ellen felvegye a harcot. A szószéki prédikációt éppúgy felvilágosításra használta, mint a tudományos értekezést, a felvilágosító szakkönyvet vagy a folyóiratcikket. A fizikai-kémiai kísérleteket végző, francia, német és latin szakirodalmat forgató lelkész felvilágosító ténykedését a jórészt még analfabéta hívek valószínűleg fenntartásokkal, míg a művelt köznemesek és értelmiségiek helyeslessél fogadták. Könyveiben saját megfigyeléseit is úgy adta elő, hogy senkit meg ne sértsen. Tapintatos eljárására egy példát említünk. Vörösberény környékén történt az eset, melyet a mozgás törvényeiről értekezve, lábjegyzetben tett közzé a pórul járt rostaforgató asszonyról. „Itt, a’hol ezeket írom — meséli szerzőnk —, egy furtsa história történt ezelőtt mintegy négy-öt esztendőkkel a’ rostaforgatással. A’ szomszéd faluba [n] ellopták valami [zjsidónak némelly portékáit. Egy bizonyos aszszonyra volt minden gyanúsága; de minthogy semmi bizonyost nem tudhatott, nem merte egészszen reá fogni. Lejön azért ide hozzánk [Veresberénybe] egy S. J-né nevű öreg aszszonyhoz, kiről hallotta volt, hogy nagyon ért a rostaforgatáshoz. Ezt kéri men[n]yre-földre, hogy segítsen rajta, és a’ tolvajt a’ rosta által keresse ki. Az öreg aszszony egy-két garasért és holmi sovány ígéretért mindjárt ajánlja szolgálatját, előveszi a’ rostát, és mindenben úgy tselekszik, a’ mint fellyebb mondánk; és minthogy megértette, kire van a gyanúság, pontban arra fordult a’ rosta is. Erre a’ [zjsidó viszszamegy nagy sietve, megtámadja a’ gyanúba[n] lévő aszszonyt, tolvajnak, mindennek kiáltja. E’ szegény, nem tudja, mi dolog; keményen öszve- vesznek, egymást szidják, motskolják, an[n]yira, hogy végre vármegyére kelnek. Minekutánna a’ n[emes] vármegye a’ dolgot megvizsgálta volna, látván, hogy a' babonás aszszony mindennek az oka, ezt befogatja, és egynéhány napi szenvedése után hazaküldvén, itt a’ falu közepén korbáltsoltatta meg. így adta meg az árát az öreg 54 Uo. Élőbeszéd, XV. 18 Acta Papensia I. (2001) 1-2.
