Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Műhely - Hudi József: Fábián József esperes pályafutása
Műhely helyzet a XIX. század végéig fennállt; a katolikusok csak a környék (Füred, Fűzfő) iparosításával, az I. világháború után kerültek túlsúlyba.18 A vörösberényi református egyház megfelelő körülményeket tudott biztosítani a Nagy István prédikátort (1783-1793) felváltó Fábián Józsefnek. A kamara által 1795-ben készített térképen pontosan feltüntették a református prédikátor és tanító birtokát. Eszerint a prédikátornak 5/8 nagyságú beltelket és egy egész jobbágytelket (24 hold szántót, 6 3/8 kaszás rétet), a tanítónak (ludi rector) 2/8 beltelket, s nagyjából fél jobbágyhelynek megfelelő külsőséget (11 hold szántót, 4 2/8 kaszás rétet) biztosítottak. A tényleges állapot a későbbiekben, így 1820-ban sem változott lényegesen. Mindkettőjük földjeit régi szokás szerint a faluközösség művelte, a termést is a hívek hordták be. Az egyházközség ezen kívül illő fizetéssel látta el a lelkészt és a tanítót. A fizetés csekély készpénzből, s több természetbeni juttatásból állt. Fábián utódának, Vári Szabó Sámuelnek konvenciója jól mutatja, milyen lehetett Fábián József fizetése: 30 forint készpénz mellett 30 kila búza, 30 font faggyú, 12 öl tűzifa, egy mázsa hús, 1 mázsa só, 1 font bors, stólapénz, 2 hold eklézsiái szőlő termése, egy sessio (telek) szántóföld a hozzá tartozó kaszálókkal. Az eklézsia birtokainak műveltetéséről az egyházközségnek kellett gondoskodnia.19 A lelkészi javadalom egy családos prédikátor számára az egész telkes jobbágynál jobb életszínvonalat biztosított. A lelkészt mentesítették a fizikai munka alól, hogy minden idejét egyházi kötelességének teljesítésére fordíthassa. Emellé számíthatjuk még Fábián József alsóörsi birtokát, amely kiegészítette jövedelmét. A parochiális ház — a lelkész otthona — 4 szobából állt: egy „tanuló házból”, egy ebédlőből, egy konyhából, egy „cselédházból”, ez utóbbi alatt pince volt. A cselédlakás folytában húzódott a kamara, a fészer, az istálló és a pajta; az istálló déli végében állt a tyúk-és lúdól; külön a kijáró, és külön a hizlalásra szánt sertések óla. Az istálló mögött feküdt a szérűs-, a Séd mellett húzódott a káposztáskert. Az istentiszteletek helyéül a kőből épített, három csehsüveg boltozattal egységes belső terűvé átalakított templom szolgált, melyhez egykor tornyot építettek, amelyben ekkoriban három harang szólt. A XIII. századi alapokra épített templomot a XVIII. század elején vették körül védőfallal, majd jóval később, 1789-ben, barokk stílusban újították meg, s nyugati részében karzatot alakítottak ki.20 Az egyik harangot Fábián József idején, 1806-ban öntette a gyülekezet Johann Kohn pesti harangöntővel.21 lÄ S. LACKOVITS Emőke: Vörösberény református lakosságának kapcsolatrendszere. Házassági kapcsolatok. = KREDICS László—LICHTNECKERT András (szetk.): Balatonalmádi és Vörösberény története. Tanulmányok. Balatonalmádi, 1995. 319-335., különösen 321. 19 DREL II. 217. fond. Veszprémi Református Egyházmegye iratai. A veresberényi lelkész és tanító java- dalmi jegyzőkönyve. Veresberény, 1813. január 4. Itt jegyezzük meg, hogy a korabeli hivatalos iratokban Vörösberény leggyakrabban Veres-Berény néven szerepel. 20 PAMER Nóra—SCHÖNERNE Pusztai Ilona: A vörösberényi református templom feltárása és helyreállítása. = KREDICS László-LICHTNECKERT András (szerk.): Balatonalmádi és Vörösberény története. Tanulmányok. Balatonalmádi, 1995. 227-246. 21 DREL II. 217. fond. A Veszprémi Református Egyházmegye iratai. A veresberényi református egyház vagyonleltára. Veresberény, 1820. február 10. Acta Papensia 1. (2001) 1-2. 9
