Acta Papensia 2001 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 1. évfolyam (Pápa, 2001)
1-2. szám - Műhely - Hudi József: Fábián József esperes pályafutása
Műhely Az egyház 1736-tól folyamatosan tartott fenn iskolát, amely a mindenkori lelkész és a presbitérium felügyelete alá tartozott. Fábián idején működő tanítókat, vagy ahogy akkoriban mondták, oskolamestereket név szerint is ismerjük. Előbb Szétsi János (1789-1796), majd Radits Sándor (1796-1799) forgatta a tanítói pálcát; őt Góth György (1799-1800) és Pap István (1800-1820) követte. Míg másutt szinte évente cserélődtek a tanítók, Vörösberényben hosszabb ideig is megmaradtak, ami biztosította az iskola zavartalan működtetését. Fábián József életkörülményei lehetővé tették, hogy természettudományi érdeklődését kielégítse. Egyik életrajzírója szerint „a veresberényi lelkészi lakban egy egész kis természettani szertárt rendezett be; itt kisebb-nagyobb földtekéken, a laterna magica és Cartesianus ördögén kívül volt még egy villany-gép is, mely akkoriban a ritka dolgok közé tartozott.”22 Talán éppen a tanulószobát rendezte be fizikai-kémiai laboratóriumnak, amelyben szabad idejében kísérleteket folytatott. Bizonyosra vehetjük, hogy a nyugat-európai (főleg a francia és német) természettudományi szakirodalomban leírt kísérleteket és eljárásokat (pl. szőlőcukor készítése, bor minőségének javítása) a gyakorlatban igyekezett kipróbálni. Szenvedélyesen kereste a természeti jelenségek természettudományos magyarázatát. Megfigyelte és leírta pl. a tihanyi visszhang-jelenséget; foglalkoztatták a légköri jelenségek, az elektromosság természete. Az 1790-es években, amikor Bécsben járt, nem hagyta ki az akkor Európában divatba jött kínai ámyjáték tanulmányozását, mert kíváncsi volt a természeti jelenségek (pl. záporeső, holdnyugta, napkelte) utánzásának technikai módszereire.23 Külön tanulmányozta a bűvészek, illuzionisták trükkjeinek technikáját, hogy hallgatóit, olvasóit felvilágosítsa a „csodás esetek” valódi tartalmáról. Esperesként szorgalmazta a tehénhimlő-oltás elterjesztését, a népoktatás színvonalának és hatékonyságának emelését. Természetvizsgálói hajlama, felvilágosodott gondolkodása harmóniában volt vallásos világnézetével. Deistaként kereste a nagy alkotó alkotásainak - a természeti és emberi világnak - működési törvényszerűségeit. A babonaságot azért ostorozta prédikációiban és műveiben, mert úgy látta, megbéklyózza az emberek gondolkodását, félelemmel és bizonytalansággal tölti meg szívét. Vörösberényi korszakában, a szű- kebb és tágabb társadalmi környezet ismeretében, a nép műveltségének emelését kívánta szolgálni a maga eszközeivel. Törekvésében nem volt egyedül, hiszen pl. támogatóra talál a vörösberényi születésű Tóth Ferenc (1768-1844) pápai prédikátorban és egyházkerületi jegyzőben.24 A szintén vörösberényi születésű Ángyán János (1768—1846) és az 1790-es években Tótvázsonyban szolgáló Naszályi János (1760— 1823) ugyancsak baráti köréhez tartozott. A gyakorlati tapasztalatok ösztönözték cselekvésre. Tankönyvet kell adni a gyermekek, a tanítók, a lelkészek, az értelmiség és az olvasó nép kezébe, hogy gyökerestül 10 Acta Papensia 1. (2001) 1-2. 12 SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1894. III. 25. 23 FÁBIÁN József: Természeti tudomány a' köznépnek. Veszprém, 1802. 25-26. 24 Az 1820. évi vörösberényi református egyház vagyonleltárában 25. tétele alatt olvasható, hogy 1805-ben Tóth Ferenc „az oskola mester számára egy régi imakönyvet” ajándékozott. Tóth Ferencnek meghatározó szerepe volt a dunántúli református egyházkerület népiskolai tantervének (1808) bevezetésében is.
