MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1988. január 29.

2/221. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-170. • 1988. január 29. - Napirend: - 4. Tájékoztató a Monori Városi Jogú Nagyközségi Pártbizottságon folytatott pártvizsgálat tapasztalatairól. - - Tájékoztató. 63-85.

Hát nem tudom ki hogy foajéiel ezt a/kérdést, de nekünk az a véleményünk, hogy a kitü/ítetés nem valamiféle karácsonyi mütyür, ajándék - amelyben a meg­lepetés az elsődleges, X / ^ianem a megérdemelt munka kollektiv, testületi elismerése - amelyben a testületi állásfoglalásra a Központi Bizottságyfiatározata'is kö­telez/bennünket . A konfliktus elmérgesedéséhez természetesen sok /ézubjektiv elem is társult 4 betegségek,' túlterhelés, de az is, hogy Dr. Szászik Károly a két titkár közötti tartalmi kérdésekben keletkezett konfliktusokat nem kezelte mindig megfelelő módszerekkel és elvszerüen. Az adott témákban önmaga nem mindig szerzett konk­rét információkat, igy objektiven nem is tudta megitélni, hogy jogos volt-e a problémafelvetés. Egyoldalúan csak Kovácsné elvtársnőt marasztalta el a felve­tésért, a hangnemért, holott Tóthné elvtársnő is követett el hibát. Négyszem­'tnÚbcJLtc^ , —­közt -és-fiem az ómiLel,lekI Leijét, körű róozvóto^óv.ql próbéláa rendezni a prob­lémákat,/Kovácsné elvtársnő problémakezelése is hel ytele n volt, mert véle­ményét indulatosan, sokszor sértő módon fogalmazta meg. Az ilyen tipusu esetek érzelmileg, hangulatilag megosztották a vezetést. Kölcsö­nösen egymást hibáztatták a kialakult helyzetért. f ( fagyo n nagy hibának tartjuk, hogy időben nqm kérték a testület segitségét a konfliktus oldásában. Még egy év után il^önmaguk között" akarták rendezni az ügyet. Csak a megyei pártbizottság kezdeményezésére került végrehajtó bizottság elé a téma 1987. május 19-én. A testület akkori igényét dr. Szászik Károly nem teljesítette,/mert csak októberben került sor egy közbeeső tájékoztatásra, ak­kor is felszínesen,^ de közben,'a "színfalak mögött" már egy sor konkrét lépés és felszólítás történt Kovácsné elhelyezése ügyében. Itt fogalmaznám meg azt a tapasztalatunkat, hogy számunkra ugy tünik 7 Monoron a saját testülettel szembeni felelősség bizon y esetenként fejletlen. S ez kétoldalú dolog. A vezetők és a testület oldaláról is felvethető a kérdés. A felsőbb szervek " csodatevő" erejébe vetett hit pedig-ugy tűnik - erősebb, , mint kellene. Pedig "ott kell az ügyeket rendezni, ahol a legtöbb ismeret van!" Egy testületben kell, hogy legyen annyi erő, hogy a szubjektív természetű konf­liktusokat is oldani tudja"! — tl/^ Gdj^M,,

Next

/
Oldalképek
Tartalom