MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1988. január 29.

2/221. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-170. • 1988. január 29. - Napirend: - 4. Tájékoztató a Monori Városi Jogú Nagyközségi Pártbizottságon folytatott pártvizsgálat tapasztalatairól. - - Tájékoztató. 63-85.

Szeretném elmondani, hogy a megyei pártbizottság is levonta felelősséggel mindazokat a tanulságokat, amelyek az ügy kapcsán megfogalmazhatók. /Erre még a későbbiekben visszatérek./ 3./ Ezek után a vonzáskörzet közéletének néhány tapasztalatáról szeretnék szólni, s ezzel összefüggésben a politikai (ffangúlatról, szintén olyan szándékkal, hogy tanuljunk belőle, hiszen a monori pártbizottságon fogalmazták meg, "nem hiszik, hogy csupán monori jelenségről van szó". Szeretném elmondani, hogy a beszáíge-téssk során igen sok emberből elfojtott érzelem, indulat, egyéni és kollektiv sérelem került a felszinre. Olyan vélt és valós jelenségeket, eseteket mondtak el az elvtársak, amelyek a vonzáskörzetben dolgozó és élő egyes jelenlegi, de főként korábbi vezetőkkel, vezetői csoportosulásokkal függtek össze. E "baráti közösségeket", - amelyek időnként pincékben, vadászházakban és másutt összejönnek névnapokat ünnepelni, beszélgetni, kártyázni, "kikapcsolódni", az elmondottak szerint a közvélemény nem nézi jó szemmel, mert ugy vélik, hogy nem a hivatalos fórumokon,\ hanem ott dőlnek el a dolgok. Akik részesei : e "baráti köröknek", azoknak mindent lehet - mondják az elismeréseket is elsősorban ők kapják, a többiek pedig a "perifériára szorulnak" . Néhány korábbi példa alapján - ahonnan "kiszivárogtak" az ott^történtek>például a "Dóra-major, a Pilisi Klubház egyes rendezvényei, ahol előfordult dorbézolás^ mulatozás, pohártörések , - a közvéleményben szinezve vélt és valós helyzetek, történetek terjednek a "dzsentri életmódról", s ez a mai helyzetben különösen hozzájárul a vezetőellenességhez, negativ politikai tényezővé vált. Hogy a megkérdezettek ezt korábban miért nem jelezték a felsőbb szerveknek, azzal magyarázták, hogy a monori körzet egyes településeinek szokásait, viszonyait, "hagyományait" ismerve kilátástalannak látták a változtatás lehetőségét és néhány kedvezőtlen személyes tapasztalat alapján közömbösek, fásultak lettek az emberek. Kialakult a "ne szólj szám, nem fáj fejsm" szemlélet. Mások, mivel személyesen nem vettek részt ilyesfajta programokon, ugy fogalmaztak: "Hallottunk róla, de szóbeszédre nem lehet épiteni!" Vagy például ugy, hogy "az emberek óvatosabbak, mint hogy ilyen darázsfészekbe nyúljanak!" Vannak, akik azt mondják: A"