MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1978. február 10.

2/154. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-37. • 1978. február 10. - Mellékletek: - - Időszerű gazdaságpolitikai feladatok Pest megyében. [brosúra]

Az elmúlt években a takarmánygabona termesztése gyorsan fejlődött és világviszonylatban is a legjobbak közé emelkedtünk. Ugyanakkor a tömegtakarmány-termelés színvonala — országosan és a mi megyénkben is — jelentősen elmaradt. A rétek fűtermése csökkent, a legelők hasznosítása alig javult, mindkettő hozama elmarad az egyébként alacsony országos szinttől is. A silókukorica termésátlaga 15 év alatt mindössze 3%-kal nőtt (az országos színvonallal azonos). A lucerna termelésében néhány gazdaság előrelépett, de a termés jelentős részét lisztté őrlik és exportálják, a lucernaliszt-export ugyanis magas jövedelmet biztosít. Sajátos kölcsönhatás alakult ki Ráfizetéses volt a szarvasmarha-tenyésztés, ezért elhanyagolták a gazdaságok a tömegtakarmány termelés fejlesztését. A korszerű tömegtakarmány termesztéssel — elsősorban a silókukoricával — jobb és olcsóbb takarmányokat nyerhetünk. Mégis általánossá vált az a szemlélet és vezetői magatartás, hogy a silókukoricát a rossz minőségű talajokra vetették, sőt, ha még jó termést igért, átminősítették szemes kukoricának. Vagyis nem bíztak abban, hogy szilázsként hasznosítva a saját állattenyésztésükben állati termékekből magasabb árbevételt érhetnek el. Nagyon sok probléma van a takarmány minőségével is, nem csoda, hiszen a tömegtakarmányoknak ma általában csak a mennyiségét mérik és a tápanyagtartalmát nem. Több üzem sikeresen próbálta ki azt a módszert, hogy a tömegtakarmány termelést szervezetileg az állattenyésztéshez kapcsolták. Így megteremtették a/z érdekek összhangját. Más egységek a tömegtakarmány-minőség rendszeres mérésével, értékelésével és ösztönzésével kísérleteznek. Ebben az esetben sem csak a takarmány tonnája szerepel a termelők munkája eredményeként, sokkal inkább az, hogy mennyi húst és tejet lehet belőle előállítani. Minden gazdaságnak el kell dönteni a módszert, de az eddigi helyzeten változtatni kell. Kevés helyen törődnek megfelelően a melléktermékek (kukoricaszár, répakorona, takarmányszalma) hasznosításával, pedig annak a húsmarha, a növendékmarha és az anyajuh takarmányozásában igen hasznos szerepe lehetne. Ebből a körből ki kell törnünk, ha az állattenyészést a javasolt módon és mértékben kívánjuk fejleszteni. A kocséri Petőfi, a dömsödi Dózsa, a jászkarajenői Árpád, a vácszentlászlói Zöldmező, a püspökhatvani Galgavölgye, az érdi Benta-völgye termelőszövetkezetek, a Kiskunsági Állami Gazdaság és más üzemek pédája bizonyítja, hogy színvonalas és jövedelmező állattenyésztés csak megfelelő tömegtakarmányokkal érhető el. Segítséget, hatékonyabb intézkedéseket igénylünk az ágazatot irányító szervektől a tömegtakarmány-betakarítás gépesítéséhez. A kaszálógépek száma 1964-ben 600 körül volt Pest megyében, jelenleg 1000 darabbal rendelkeznek a gazdaságok. Ezen belül • a nagyteljesítményű, korszerű betakarítógépek száma az utóbbi 2 év alatt háromszorosára nőtt, most 140 db-ot tesz ki. Mindez azonban még mindig nem teszi lehetővé a takarmá-