MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1975. február 7.

2/133. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-50. • 1975. február 7. - Napirend: - 1. A megyei pártbizottság írásos jelentése a küldöttértekezletnek a X. kongresszus óta végzett munkáról. - - Jelentés. 15-45. [brosúra]

békeharc erői iránt. A pártszervezetek - amikor szükség volt rá - mindig mozgósítani tudták a legszélesebb rétegeket. Tovább nőtt a Szovjetunió tisztelete, mélyült a dolgozók baráti érzése a szovjet nép iránt. A Szovjetunió politikai és gazdasági sikerei, katonai ereje, internacionalista segítőkészsége egyaránt elismerést váltanak ki, egyben erősítik a jövőbe vetett hitet. Az emberek túlnyomó többsége bízik a békeprogram megvalósításában, a világháború elkerülhetőségében. Mintegy 40 jelentős üzemben, intézményben jött létre Magyar-Szoyjet Baráti Társaság tagcsoport. Munkájuk megkapja a dolgozók politikai támogatását. Ezért eredményesen tudnak dolgozni a Szovjetunió megismertetésében, népszerűsítésében. A testvérmegyei kapcsolatokat Omszk, Szófia és Suhl megyékkel messzemenően felhasználjuk a népeink közötti barátság elmélyítésére. Párttagok és pártonkívüliek az egész időszakban meg nem szűnő érdeklődést tanúsítottak a gazdaságpolitikai kérdések iránt. 1972-től főleg a gazdasági területen működő pártszervek építették ki a gazdaságpolitikai agitáció rendszerét. A pártszervezetek és a tömegszervezetek agitációs munkája hozzájárult, hogy a megye dolgozóinak nagy része ismeri és jobban érti pártunk gazdaságpolitikai célkitűzéseit, elismeri gazdasági fejlődésünk eredményeit. Eltérő intenzitású és színvonalú, de összességében javul az ipari és mezőgazdasági üzemekben a belső tájékoztatás. A politikai munkában nagyobb hangsúlyt kapott a termelés, a gazdálkodás, a termelékenység emelésének, a munka- és üzemszervezés kérdése. A dolgozók türelmetlenek a gyenge szervezés miatt, az iparban az anyagmozgatás, az anyagellátás szervezetlenségét, a hanyag, fegyelmezetlen munkát, a pazarlást bírálják. Igénylik a vezetéstől, hogy fegyelmezettebb, szervezettebb munkafeltételeket teremtsen. Sokat fejlődött az ipari, mezőgazdasági üzemekben és szövetkezetekben az üzemi demokrácia. A pártszervezetek, a szakszervezetek és a gazdasági vezetők egyre inkább a vezetés módszerének és követelményeinek tartják érvényesítését. A dolgozók többsége jobban igényli cselekvő részvételük biztosítását a döntések kialakításában, a végrehajtás ellenőrzésében. A propaganda — és az agitáció megfelelően segítette az üzemi élet fejlődését. Eszmei hatásán túl az oktatási csoportok, a vitakörök és a tömegpolitikai fórumok maguk is a „beleszólás" gyakorló terepévé váltak. Különösen hatásosnak bizonyulnak a munkásgyűlések. Mindez bizonyítja, hogy szükséges jobban építeni a kisebb termelői közösségekre. A párt életszínvonal-politikájának főbb elveit a közvélemény mindinkább ismeri és elfogadja. Erősödött annak a felismerése, hogy a társadalom szükségleteinek növekvő kielégítése közvetlenül összefügg a munka hatékonyságával, a termelékenység emelkedésével. Pozitívan értékeli a X. kongresszus óta tett bér- és szociális intézkedéseket, mindenekelőtt a munkásosztály, a nagycsaládosok és más rétegek helyzetének a javítására. Méltányolják az országos és munkahelyi erőfeszítéseket az igazságosabb bérezésre. (Pl. nőket foglalkoztató üzemek segítése, pedagógus bérek differenciálása.) Szociális helyzetük viszonylagos elmaradása miatt elsősorban a termelőszövetkezeti tagok tesznek észrevételeket, de sokan elhagyják a pályát a pedagógusok és az egészségügyi középkáderek közül. Változatlanul felfokozott figyelem kíséri az árpolitikát. A közvélemény aggódással fogadja azokat az árváltozásoknak a hatását, amelyekre a tőkés társadalom válsága és inflációs tendenciája következtében kényszerülünk. Jó hatással van, amikor előre kap tájékoztatást, indoklást. Mindezek arra utalnak, hogy érzik a felelősséget a tömegek meggyőzéséért. A tömegpolitikai munkában nagy figyelmet fordítottunk az árpolitika megértetésére, bár az továbbra is gondot okoz. A Központi Bizottság 1972. novemberi határozata óta nagyobb hangsúlyt kap a szocialista munka, a dolgozó ember, népünk alkotásainak, eredményeinek a megbecsülése. Növekszik a tanulás, a művelődés, a szabad idő kulturált eltöltésének a társadalmi presztízse. Változatlanul napirenden van a kispolgáriság elleni küzdelem. A párttagság, de a közvélemény egy jelentős része is, határozottan elítéli az önzést, az „ügyeskedést" és a protekciózást. Erősödött a harc a kispolgáriság politikai megnyilvánulásai, a közömbösség, a közéleti passzivitás, az eszmei és politikai szélsőségei ellen. A