MSZMP Pest Megyei pártbizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1962. január 30.

2/25. ő. e. Pártbizottsági ülés. 1-72. • 1962. január 30. - Napirend: - 1. Az MSZMP Pest Megyei VB jelentése a megyében folyó eszmei-politikai munka helyzetéről. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1-34.

Mire gondolok: arra, hogy birálni kell a mi testületünk., a VB, munkáját. Nem igaz, hogy mi kifogástalanul dolgozunk, sem személyszerint, sem testületileg, és ha mégsem hangzik el a PB, részéről birálat, akkor annak valami oka van. Nem hiszem^ hogy félnek, mert a megyében tudtommal soha sem toroltunk meg bírálatot. Akit ilyen sérelem ért, az vigyáz arra, hogy mással szemben ne kövesse el. Ennek ellenére a mi vitáink is olyanok, hogy elmondják véleményüket, elmondják tapasztalataikat, elmondják, hogy egyetértenek, elfogadják a munkát. Azt szeretnénk, ha azt is elmondanák, hogy mivel nem értenek egyet, mert négyszemközti beszélgetéseken kintjártunk alkalmával elmondják. Egy ilyen al/íkalommal megkérdeztem, miért nem szóltál hozzá, miért nem akartál élni a plénum erejével. A személyi kultusz ideje alatt leszoktak az elvtársak erről. Azt hiszik, ártanak az ügynek, ha valamelyik vezető munkáját megbírálják, vagy éppen ha valamelyik testület munkáját megbírálják. Nem ártanak, hanem használnak. Csak ott jó a munka, ahol bátor a birálat, elvtársi segítség van, ahol nem törődnek az emberek azzal, hogy valaki kicsit felhúzza az orrét a birálat miatt, és nem félnek, hógy a káderlapjára mit fognak írni, hanem őszince bírálattal segítik a hibák kijavítását. Nagyon komolyan meg van honosodva, hogy a kívülállók bírálatát nem veszik komolyan. Tudom elvtársak, én is tartok előadást és vannak emberek, akik közbekiabálnak, de a vezető elvtársak,, akik ott ülnek, ugy csapnak le rá, hogy majd eltűnik az illető a föld színéről. Jobb lenne, ha szólna, még akkor is ha butaságot is beszél, de ha megtorol juk, akkor a többi is fél szólni, olyan is, akinek abban a pillanatban okos gondolata támadt. De ha ügy van, amit mondunk, hogy mi a népet szolgáljuk, hogy mi a kommunisták megbízásából vagyunk a helyünkön, akiknek tartozunk elszámolni. Ha komolyan vesszük, mindjárt kiderül, hogy lehet birálni. Visszatérve a pártonkívüli - meg néha még az ellenséges emberek észrevételeire: a nemzetközi munkásmozgalomban és a mi mozgalmunkban is sok tapasztalat van, hogy néha az ellenség hívta fel a figyelmet a hibákra. De mi ugy gondoltuk, hogy ez az ellenség hangja, attól nem hallgatunk meg semmit. Megmondom elvtársak: néha még a pártonkivüliektől sem fogadtunk el dolgokat. Nem régen volt nálunk egy titkár fegyelmi ügye, szóvátették néki az elvtársak, hogy ez-meg ez panaszkodott. Azt válaszolta: micsoda dolog, egy pártonkivülit meghallgatni. Ez ugyan egy szélsőséges dolog, de ál ez az emberek között és ennek vágetvetni csak innen fontról lehet mégpedig ugy, hogy mindenki bátran, ©őszintén bíráljon, vitatkozzon. Lehet, hogy a bíráló esetleg hibát vét, vagy nem fognak igazat adni, előfordulhat, hogy nem tudunk mindenkinek igazat adni, de védjék meg a saját igazukat, legyen vita. Bennünket ide tettek, hogy vezessünk, dolgozzunk, mi azt hisszük helyesen csináljuk és ha egy ember megbírál, könyebben kitudjuk javítani a hibát. Ne várja senki az embertől, hogy ha aalaki funkcióban van, a hibát minden birálat nélkül kiküszöböli. Mindenkinek szüksége van bírálatra, bármilyen nagy személyiség is legyen, szüksége van őszinte, elvtársi bírálatra. A kommunistáknak harcolni kell, birálni kell és az illető védje meg saját igazát. Azért tartottam szükségesnek ilyen - kicsit szokatlan - problémát felvetni, mert az anyag is olyan.