MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1969. március 18.

Napirend: - 1. Az új gazdasági mechanizmus első évének tapasztalatai a megye szocialista iparában. - - Szerkesztett jegyzőkönyv. 1–9.

Simon elvtárs: Az anyag tartalma nem egészen fedi a cimet. Én magam nem is mernék vállalkozni, hogy egy év után ebben a kérdésben ilyen éles fogalmazásban beszéljek a tapasztalatokról. Vannak olyan megfogalmazások amihez magyarázatot kell fűzni. Hosszú távon nem szabad bérarányt rögzíteni, hanem mozgási lehetőséget kell biztositani, egyébként nem lesz a műszaki fejlesztés olyan mint amilyet az élet megkiván. Egy sor kérdésben érdek összeütközés van az országos éa a belső nagyvállalfeok között. Vannak aránytalanul fejlesztett oldalak, jól felfuttatott piackutató intézetek. A III-as kategóriában dolgozóknál, azon tul, hogy a termelési tanácskozáson hallott a mechanizmusról nem sok történt annak megértetése érdekében. Ezeket a dolgozókat közel kell vinni az élethez, hogy meg legyenek győződve arról, hogy a vállalat eredménye ás az ő eredményük egyenlő. A vállalat belső mechanizmusa elmarad az országos mechanizmushoz képest. A főosztályvezetők, osztályvezetők - akik lehetőséget kapnak, hogy gazdálkodjanak a béralappal - három negyedéven keresztül nem használták, nem éltek a lehetőséggel, mert mindig azt hallották, hogy csak ovatosan bánjanak vele. A pártbizottsági anyagban meg kell fogalmazni azt, hogy átmeneti állapot, nem szabad messzemenő következtetést levonni. Jelezni kell a problémás kérdéseket ás nem szabad félni a kimondástól hogy a nem megfelelő formán, ha szükséges változtatni kell. Balogh elvtárs: Egyetért azzal, hogy a mechanizmus első évét pozitivan értékeljük. Előttünk lévő feladatok nem kicsik, a reformon való igazitás sem kevés. A jelentés 19«oldal 3-4-ik bekezdésében ugy beszél mintha a nyereségre való ösztönzés hosszú távon megvalósult volna. Szerintem erről szó sem lehet, inkába ugy fogalmaznám meg, hogy első esztendőben a nyereség növelésére a vállalatok komoly gondot forclitottak, ezen belül hosszú távú folyamat is indult. Műszaki fejlesztéssel kapcsolatban van olyan érzésem, hogy az eszköz takarékosságra való ösztönzés egyoldalúan érvényesül, viszont a munkaerő takarékosságra ma semmi nem ösztönzi a vállalatokat. Túlságosan olcsó az élő munkaerő,eltörpül a jelentősége az összes kiadások mellett. Ideje volna igazitani az ösztönzőket, nagyobb becsületben tartani az élőmunkaerőt. Bár eszköz szegény társadalom vagyunk^ de élő munkaerőben sem vagyunk túlságosan gazdagok a jelenlegi időszakban. A nyereségrészesedésnek ezt a formáját nem tudjuk védeni, itt igazitani kell azzal együtt, hos;y a fizetési szinvonal , az anyagi érdekeltség differenciáltságának elveit meg lehet sas'kaai illetve meg kell tartani. Hangulatilag nem vagyunk problémás helyzetben, azonban látni kell, hogy egyre kevésbé tudjuk megtartani az embereket.