MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1960. december 19.

Napirend: - 2. Jelentés a fegyelmi úton elbocsátott, javító-nevelő munkára ítélt és büntetésből szabadult személyek helyzetéről. - - Jelentés. 29–37.

elkövetése miatt előzetes letartóztatásba került, így 131 személlyel társadalmilag szervezett munkacsoportok egyénileg foglalkoztak és megállapitották, nyomon követve kiszabadulásától napjainkig életútját, azt, ho^y megjavulásának jelét adták-e, másrészt pedig, hogy annak előfeltételei fennforogtak-e. A véle mények kialakításánál figyelembe vettük lakó és munkahelyének, valamint környezetének róla elmondott észrevételeit és a munkacsoport tagjainak személyes tapasztalatait* A vizsgálat ao.ataiból levonható olyan konzekvencia, hogy a büntetésvégrehajtási intézetekbon megfelelő gondossággal és szinvo nalon foglalkoznak az elitéltek átnevelésével. A b rtönökben a nevelő-tiszti intézmény felállításával nagy lendületet vett az elitéltek problémáival való intenzív foglalkozás. Már a börtönben megkezdődik az elitélt előkészítése a szabadulás utáni időszakra. Rendszeresen felmérik a börtönben végzett munkáját, magatartását, az általa elkövetett bűncselekményhez való viszonyú lását,stb. és ezek figyelembevételével bátran kezdeményezik megfelelő magatartás esetén a börtönbüntetés félbeszakítására vonatkozó kedvezmények megadását. A kedvezmények alkalmazása nagyban elősegíti az elitélt megjavulását. /: A börtönből szabadultak kedvezményeit és legfontosabb adatait a II. sz. melléklet tartalmazza :/ A vizsgált adatokból megállapítható, hogy a börtönből szabadult és az egyéni feldolgozás során megvizsgált személyek nagy többségénél: 67,9 %-ánál a bíróság Ítélete elérte nevelő hatását. Enne oka többirányú. Egyrészt az elitéltek, illetőleg büntetésüket letöltöttek nagy többsége nem megrögzött bűnöző, akiket a bűnvádi eljárás és a börtönbüntetés letöltése hozzásegített ahhoz a felismeréshez, hogy boldogulásuknak egyetlen megbízható utja van: a munkába való becsületes beilleszkedés. Ez a felismerés serkenti a börtönből kiszabadult személyeket abban, hogy mielőbb elhelyezkedjenek. Az esetek nagy többségében el.aelyezkedésük nagyobb zökkenő nélkül történik. Régi munkahelyükre visszaveszik őket. Vannak azonban olyan esetek is, bár ezeknek a száma elenyészően kicsi, melyéknél a többszörös próbálkozások nem vezettek eredményre. Ilyenkor a.társadalmi szervek is meszszemenő támogatásban részesitik elhelyezkedésében a hozzájuk fordulókat, sőt a későbbiek során is figyelemmel kisérik a bör~