MSZMP Pest Megyei végrehajtó bizottsági üléseinek jegyzőkönyvei és mellékletei 1960. december 19.
Napirend: - 2. Jelentés a fegyelmi úton elbocsátott, javító-nevelő munkára ítélt és büntetésből szabadult személyek helyzetéről. - - Jelentés. 29–37.
tönből szabadult személyek munkáját, fejlődését és a velük való foglalkozást. Ebben a munkában kiemelkedő és megyeszerte kezdeményező feladatot látott el a Budai Járási Pártbizottság, amikor ez év nyarán széles körben megvizsgáltatta a büntetésüket kitöltött és jovitónevelő munkára itélt dolgozókkal való foglalkozás problémáját és ebből levonta a megfelelő következtetéseket. Hasonló kezdeményezések tapasztalhatók a szentendrei Pártbizottság részéről is. Segíti a börtönből kiszabadult személyek beilleszkedését az a körülmény is, hogy a Párt és állami szervek börtönbüntetésének ideje alatt felkarolják az elitéltek családját, munkalehetőséget biztosítanak munkaképes hozzátartozóinak, kiskorú gyermekeit pedig, ha a körülmények megkívánják, messzemenő állami támogatásban részesitik. A vizsgálat során 16 személynél megállapítást nyert, hogy minden nehézség nélkül el tudtak helyezkedni, munkájukat szorgalmasan és becsületesen elvégzik, problémaként jelentkezik náluk zárkózottságük, amelynek oka: attól tartanak, hogy bármikor szemükre lobbanthatják büntetett előéletüket. A börtönbüntetés nem érte el a célját 18 személynél. Ezek állandó munkahellyel nem rendelkeznek, iszákos, züllött, munkakerülő életmódot folytatnak, általában hozzátartozóik nyakán élősködnek. A gazdasági szervek vezetői egy részének el zárkózottsága folytán részben túlzott óvatosságból, részben pedig azért, mert tartanak attól, hogy a büntetett előéletű személyek ujabb bmcselekményt követnek el, a börtönből szabadultak 5.4 %-át nem alkalmazták. Bár ez mindössze 7 személyt érintett, mégis figyelemre méltó, mert hozzájárulhat ahhoz, hogy a börtönből.szabadult személy ismét bűncselekmény elkövetésének útjára lép. Vannak olyan jellegű tapasztalataink is, hogy elsősorban politikai, de néhány gazdasági bűncselekmény elitéltjével szemben együttérzés nyilvánul meg, jórészt amiatt, mert a bűnüldöző szervek és a társadalmi szervek részéről a tömegek kellő felvilágosítása nem történik meg.