Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
I. Pest megye területi változásai - I.5. A Horthy kortól napjainkig
A. s%emkö%ti oldalon: Pest-Pi/is-S olt-Kiskun vármegye 1948-ban Pest-Pilis vármegye lett volna. A megye déli felén az Abonyi, Alsódabasi, Dunavecsei, Kalocsai, Kiskőrösi, Kiskunfélegyházi és Kunszentmiklósi járás, valamint Cegléd, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Kalocsa és Nagykőrös városok Kecskemét székhellyel Solt-Kiskun vármegyét alkották volna.113 A Nemzeti Parasztpárt képviselői egyetértettek a rendelettel, a többi párt viszont ellene fogalt állást a törvényhatósági bizottság ülésén.114 A közgyűlési képviselők úgy érveltek, hogy a megye kettéosztása sem közigazgatási, sem történelmi, sem gazdasági szempontból nem indokolt. A törvényhatósági bizottság Hatos Bizottságának tagjai közül Szélig Imre és dr. Pongrácz Tibor a belügyminiszteri leiratra részletes indoklással megszerkesztett beadványban reagált115 Egyelőre a megye kettéosztása elmaradt, sőt az Ideiglenes Nemzeti Kormány 4330/1945. sz. rendelete területi változásokat idézet elő. Fejér vármegyéből Pest vármegyéhez került Érd, Diósd, Sóskút, Százhalombatta, Tárnok nagyközség. Kösd nagyközséget, valamint a penci körjegyzőséget Nóg- rád-Hont vármegyétől szintén Pest megyéhez csatolták.116 Ugyanakkor Ér- sekcsanád, Nemesnádudvar, Sükösd nagyközségeket Bács-Bodrog, Boldogot Heves megyéhez, Abony Tószeg, Újszász és Zagyvarékas nagyközségeket pedig Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez csatolták. Pest megye az elcsato- lások ellen tiltakozott, ez azonban kizárólag Abony esetében járt sikerrel.117 A Pest megye területét érő másik átalakítási kísérlet Budapest környékét érintette. Budapest közigazgatásának átalakítása a huszadik század elejétől egyet jelentett az elővárosok egy részének főváráshoz csatolásával. Az ügy a második világháború végén politikai tényezők miatt megvalósulás közeli állapotba került. Mire azonban a főváros és az agglomeráció egyesítéséről elkészült a törvénytervezet, már megtörtént a német megszállás. 1945-ben Budapest törvényhatósági bizottsága az önkormányzati reformmal akarta a területi kérdést megoldani, amit Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Nemzeti Bizottságának ellenállása buktatott meg. Az 1945 őszi választási eredmények, elsősorban a Magyar Kommunista Párt kudarca miatt a közigazgatási reform terve, melynek végpontja Nagy Budapest létrejötte lett volna, egyelőre szertefoszlott. Az MDP Nagy-Budapesti Pártbizottságának Titkársága végül 1949. január 25-ei ülésén úgy döntött úgy, hogy a párt felső vezetése határozzon Nagy-Bu- dapest létrehozásáról.118 A párt Központi Vezetősége ekkor elfogadta a javaslatot, s megkezdődött a „második városegyesítés”. Az 1949. évi XXVI. te. az eddigi „Budapest környéke” fogalmából létrehozta a „Nagy Budapestet.” Budapest főváros közigazgatása alá vonta a Budapest környéki városokat (Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest) és még 16 nagyközséget (Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom, Soroksár).119 Pest megye közigazgatási területének változását a 4343/1949/XII. 14.M.T. sz rendelet rögzítette, amely még mindig a legnépesebb, de területileg ekkorra már csak a harmadik legnagyobb közigazgatási egység lett. Kiterjedése 6393 knr-t, 11 járást és 4 megyei várost ölelt fel.120 35
