Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)

IV. Vezető életrajzok - IV.6. Alispán (1717-)

Házi Árpád (1945-1949)

Fekete Mihály (1949-1950)

meghagyhatónak, de vezető állásra alkalmatlannak mondta ki, és egy évre kizárta az előléptetésből. Az igazoló bizottság az 1080/1945. M. E. sz rendelet 20. §-a múltbeli magatartása miatt kizárta az előléptetésből.751 Gyenes István

1948- ig Baranya megye alispánja volt Kertész Endre főispán alatt.

Az 1956. évi forradalom idején Gyenes István a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsának adminisztrációs irodáját vezette október 31-étől.752 E tevékenységéért elítélték, amelyben szerepet játszhatott az is, hogy Maiéter Pál apósa volt. Gyenes István 1972-ben halt meg.753

Komádiban született, 1908-ban. Öt elemit végzett, majd apja foglalkozását követve szabómesterséget tanult, kubikolással is kiegészítette keresetét. Az 1920-as évektől Budapesten élt. 1929-ban csatlakozott az illegális KMP-hez. 1933-ban kommunista pártmunkája miatt kizárták a szabók szakszervezetéből. 1935-től az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék tagja. 1936-ban letartóztatták, szabadulása után, 1937-ben pártutasításra belépett az MSZDP kispesti szervezetébe; 1941-től végrehajtó bizottsági tag. Ő irányította a dél-pesti területek kommunista szervezeteit. 1942 májusától bujkálni kényszerült, 1944- ben szabotázsakciókban vett részt. Az ostrom után Pestlőrincen részt vett az MKP-szervezet létrehozásában, párttitkár lett, egyben a Pest-Pilis—Solt—Kiskun Vármegyei Nemzeti Bizottság elnökségi tagja. 1945 áprilisában kinevezték a vármegye alispánjává.

Az MKP 1946. évi, III. kongresszusán bekerült a Központi Vezetőségbe. 1948-ban alispáni tevékenységéért Kossuth-díjat kapott. 1945-ben, majd

1949- től 1958-ig országgyűlési képviselő. 1949 szeptemberében alispáni hivatalából az Állami Ellenőrzési Központ élére helyezték, elnöki tisztét 1951 májusáig látta el. 1950. május 8-1951. április 20. között az Elnöki Tanács tagja. Zöld Sándor belügyminiszter halálát követően, 1951. április 20-án átvette a tárca irányítását. 1952. november 14-től miniszterelnök-helyettes. Bel- ügyminisztersége kezdetén, 1951 májusában a Politikai Bizottság póttagjává választották.

Mint Rákosi hű embere, Nagy Imre első kormányából kimaradt, és elvesztette PB-tagságát. 1953. július 24-én visszakerült az Állami Ellenőrzési Központ élére. 1953—1955 között ismét az Elnöki Tanács tagja. 1955. augusztus 26-án az állami ellenőrzés minisztereként visszakerült a kormányba. 1956-ban a Farkas Mihály elleni pártvizsgálatot lefolytató bizottság tagja. 1956. október 24-én felmentették miniszteri tiszte alól. A Kádár-rendszerben kiszorult az első vonalból, 1957-től 1963-ig osztályvezetőként dolgozott az MSZMP Pest Megyei Bizottságán, ezután a Kereskedelmi, Asztalos- és Lakatosipari Vállalat igazgatója volt. 1964-ben — elhatalmasodó betegsége miatt — nyugdíjazták, és 1970-ben meghalt.

Életrajzát lásd a tanácselnökök között!

214