Kiss Anita (szerk.): Pest megye évszázadai. Hivataltörténeti áttekintés (Budapest, 2016)
IV. Vezető életrajzok - IV.1. Főispán
Majláth József 1735-ben született. Közigazgatási karrierjének első állomásai Hont megyéhez kötődnek. Előbb jegyzői, majd aüspáni tisztséget viselt itt az 1760-as években. Mária Terézia alatt az Udvari Kamara tanácsosaként tevékenykedett az 1770-es években. Mária Terézia Fiume kormányzójává nevezte ki 1776-ban, mely tisztséget 1783-ig viselte. Ekkor II. József a Magyar Kamara alelnökévé léptette elő, és a következő esztendőben Borsod megyei főispáni kinevezésben részesült, ahonnan 1785. március 1-jén mozdították el. II. József a Pesti kerület főispánjává nevezte ki 1785 június 1-jétől, amely posztról a Magyar Királyi Kancellária alkancellári kinevezése miatt távozott 1787 februárjában. I. Ferenc előbb 1794-ben Galícia kormányzóhelyettesévé nevezte ki, majd három évvel később galíciai kancellárrá. A századfordulót követően 1801-ben az Itáliai Kancellária elnöke, majd 1802-ben államminiszter lett. Mindezek hivatalok mellé még Verőce megye főispánjává is kinevezték 1803-ban. Majláth József 1809-ben nyugalomba vonult, majd 1810-ben meghalt. Almásy Pál 1749-ben született, és rendkívül fiatalon, már húsz évesen a Magyar Királyi Helytartótanács tagjává nevezték ki. Majláth József helyetteseként tevékenykedett Fiumében 1777 és 1783 között, majd Majláth távozása után a város kormányzójává nevezték ki. E tisztséget 1787 januárjáig töltötte be. Majláth József alkancellári kinevezése miatt a Pesti kerületi főispáni szék megürült, amely pozícióra II. József Almásy Pált nevezte ki, aki a király haláláig viselte ezt a tisztséget. A Mária Terézia alatti kormányzati rend visszaállítása során II. Lipót Arad megye főispánjává nevezte ki. 1801-ben koronaőri méltóságot kapott, majd 1814-ben a Hétszemélyes tábla ülnöke lett. Almásy Pál 1821-ben hunyt el. A későbbi II. Lipót király negyedik fiaként, Firenzében született 1772. augusztus 14-én. Apja császárrá választása miatt 1790-ben költözött Bécsbe. II. Lipót 1790-ben a fiát jelölte az országgyűlés számára nádornak. A rendek november 12-én választották meg a legmagasabb méltóságra. A Martinovits-féle összeesküvés rendkívül kényelmetlenül érintette, ezért a vezetők kivégzése után távozott az országból. Sándor Lipót 1795. július 12-én veszítette életét, miközben a császárné, Mária Terézia tiszteletére rendezett tűzijátékot állított össze. A későbbi II. Lipót király hatodik fiaként, Firenzében született 1776. március 9-én. Nevelését gróf Friedrich Manfredi irányította. Már fiatalon több nyelven beszélt, majd nádorként a magyar nyelvet Verseghy Ferenctől tanulta. Apja császárrá választása miatt 1790-ben költözött Bécsbe. I. Ferenc 1795-ben őt nevezte ki helytartónak, majd az országgyűlés 1796- ban megválasztotta nádornak. E hivatalában rendszeresen közvetített az ellenzéki rendek és az udvar között. Pártfogolta a Nemzeti Múzeum és a Széchényi Könyvtár alapítását 1802-ben. A nádor 1808-ban megalapította a Pest város rendezésére felállított Szépészeti Bizottságot. Támogatta a Ludovika tiszti iskola megalapítását, amelynek telkét 1829-ben megvette az Orczy családtól. Az 1825. évi országgyűlés összehívásának szükségességéről meggyőzte I. Ferencet, majd maga is támogatta 10 000 Ft-tal a Magyar Tudományos Akadémiát. Wesselényi, Kossuth és Lovassy 1840-ben az ő közbenjárására kapott kegyelmet, és szabadulhatott a börtönből. Majláth József (1785-1787)31 Almásy Pál (1787-1790)32 Sándor Lipót főherceg (1790—1795)33 József főherceg (1795-1847)34 157
