Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

SZABÓ ATTILA: A városi autonómia kiteljesedése Pest-Pilis-Solt vármegyében az 1848-as forradalom idején

SZABÓ ATTILA A VÁROSI AUTONÓMIA KITELJESEDÉSE PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYÉBEN AZ 1848-AS FORRADALOM IDEJÉN Mezővárosi autonómia 1848 előtt Az ország közepén elhelyezkedő Pest-Pilis-Solt vármegye településeit a török hódoltság utolsó évtizedeiben, de különösen a felszabadító hadjáratok idején rendkívül súlyos pusztítás érte. 1696-ban a hatalmas területen mindössze 110 lakott helyet írtak össze.

1 Az 1711 után az újjátelepülés korszaka következett, amikor a falvak és mezővárosok sora kelt életre: 1715-ben 137, 1728-ban 156, 1744-ben 169, 1760-ban 177 volt a megyei települések száma.

2 Az 1770-es évek után azonban települések számának számottevő gyarapodásáról már nem beszélhetünk, mivel úrbérrendezés rögzítette a jobbágy- és a majorsági földeket. (Az 1828-as összeírás szerint 182, 1840-ben 188 település volt a megyében.)

3 A jogilag ekkor nem faluként, hanem csupán lakott pusztaként jelölt települések földjeit allodiális területekhez sorolták, tehát a földesuraknak nem állt érdekükben az állami, megyei, egyházi adóktól mentes földeken úrbéres községeket létrehozni. A vizsgált időszakban viszont növekedett a mezővárosok aránya (1728-ban 8, 1840-ben 13%), ugyanis a mezővárosi státus elnyerése nem vált hátrányára sem a földesuraknak, sem a nemesi vármegyének. Ugyanakkor a szabad királyi városi rangot elérni nagyon nehéz volt. Ennek tulajdonítható, hogy 1711 és 1848 között egyetlen szabad királyi város sem alakult az ország legnagyobb vármegyéjében, noha megszerzésére Kecskemét, Nagykőrös, Vác is törekedett. Ahhoz, hogy valamely mezőváros elérhesse az országrendiséget, meg kellett váltania magát bizonyos pénzösszeggel a földesúri joghatóság alól, majd a királytól újabb jelentős összegért meg kellett szereznie a szabad királyi városi rangot, végül az országgyűléstől kellett kieszközölni a becikkelyezést.

4 PPS vármegyében az újjátelepülés után 12 középkori eredetű mezővárosról (Cegléd, Dömsöd, Dunapataj, Kalocsa, Kecskemét, Nagykőrös, Óbuda, Ráckeve, Solt, Szentendre, Vác, Zsámbék) beszélhetünk, melyek száma a 18. század végéig nyolccal (Abony, Aszód, Dunavecse, Gödöllő, Hajós, Kiskőrös, Nagykáta, Visegrád) bővült. (Itt jegyezzük meg, hogy a 19. századi források Dömsödöt falunak említik.) A 19. század elejétől a jobbágyfelszabadításig még öt mezővárossal (Alberti, Izsák, Pilis, 1 KOSÁRY Domokos: Pest megye a kuruckorban. In: Pest megye múltjából. Tanulmányok. Szerk.: Keleti Ferenc-Lakatos Ernő-Makkai László. Bp. 1965. 35. 2 PETRÓCZI Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711-1760. In: Pest megye múltjából. Tanulmányok. Szerk.: Keleti Ferenc-Lakatos Ernő-Makkai László. Bp. 1965. 127. 3 NAGY, Ludovicus: Notitiae...Hungáriáé. Buda, 1828. 242.; FÉNYES Elek: Magyarországnak, s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geográfiai tekintetben. Pest, 1843. 306. (a továbbiakban: FÉNYES 1843) 4 CSIZMADIA Andor-KOVÁCS Kálmán-ASZTALOS László: Magyar állam- és jogtörténet. Bp. 1972. 248. ő

7