Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)
SZABÓ ATTILA: A városi autonómia kiteljesedése Pest-Pilis-Solt vármegyében az 1848-as forradalom idején
hivatalra, a belső rendbiztosi hivatalra három, az előfogati biztosi hivatalra két jelöltet, Ráckevén a bíróságra, kapitányságra (egyszersmind a tanácsosságra), valamint a többi nyolc tanácsosi helyre négy-négy jelöltet állítottak. 94 A választással a főbírónak, mint legfőbb tisztségviselőnek az addigi vezető szerepe Kecskeméten és Nagykőrösön megszűnt azzal, hogy az új korszellemnek és a törvénynek megfelelően a polgármestert választottak, aki a legfőbb önkormányzati testület a közgyűlés elnöke lett. (Vácon - az előzőekben említettek szerint - a 18. század közepétől a bíró utáni második tisztségviselőt polgármesternek nevezték. Kecskeméten szintén működött „Polgár Mester" az 1830-as években, de közvetlenül az 1848 előtti években már nem említik a források.) A választás után a főbíró, mint a tanács vezetője, a mezővárosi bíróság elnöke funkcionált. Ugyanakkor több városban (Cegléden, Ráckevén, Szentendrén) a főbíróság megmaradt a legfőbb hivatalnak. Cegléden és Ráckevén a tanács vezetése mellett reá hárultak a közgyűlés elnöki teendői is. A második számú tisztségviselő Ráckevén a korábbi gyakorlat szerint a főkapitány maradt, Szentendrén pedig - a rangsorban a főbíró után következve - az „első szószóló" lett a közgyűlés elnöke. (Az első szószóló korábban a külső tanács vezetője volt.) Az első számú vezetők (polgármester, főbíró, szószóló, alkapitány) választás után a tanács tagjai következtek. A tanácsok létszámát a törvény nem szabályozta: Nagykörösön és Ráckevén 10, Cegléden és Kecskeméten 12 főben maguk a városok állapították meg. A Kecskeméten, Nagykőrösön a tanácsosi posztokra jelöltek száma pontosan háromszorosa volt a tanács létszámának. Cegléden a hat katolikus tanácsos 28, a hat református tanácsos 26 jelölt közül került ki. Megválasztották továbbá a főkapitányt, az alkapitányokat, (Nagykőrösön a csendbiztost) a jegyzőket, a tiszti ügyészeket, a levéltárnokot, a telekbírót, a számvevőt, az orvost, a sebészt, a mérnököt, a katonai biztost és az írnoko(ka)t. A képviselőtestület tagjaira kijelölés nélkül voksolhattak az erre jogosultak, akik az eddigi külső tanács tagjainak megválasztásánál történt gyakorlattól eltérően nem csak a „maga tizedbelire szavazhattak, hanem mindegyikre, minden megszorítás nélkül". 95 Az egyes várostípusokban a törvény szerint bizonyos különbségek voltak a választó képességet jelentő vagyoni alapokon kívül a megválasztott képviselőtestületek száma és a közgyűléseken való határozathozatalhoz szükséges létszám tekintetében: Kis városokban legalább 30 tagból állott a képviselőtestület, akikhez az első „1500 számon felül minden 200 lakos után" adatott egy képviselőt. A közép városokban a legalább 82 tagú képviselőtestületekhez „12000 számon felül minden 400 lakos után", a nagy városokban a legalább 157 tagú képviselőtestületekhez „30000 számon felül minden 800 lakos után" adatott egy képviselő. Ennek megfelelően a képviselők számát Ráckevén (3 ezer lakosú kis városban) 48, Cegléden és Nagykőrösön (19 ezer, illetve 21 ezer lakosú közép városokban) 100, Kecskeméten (44 ezer lakosú nagy városban) 168 főben állapították meg. A képviselőválasztás lefolytatását kecskeméti példával tudjuk megvilágítani: 96 Mindegyik választási joggal bíró egyén 42 nevet tartalmazó cédulát adhatott le. Az ajánlott személyek ismétlődése ellenére is a képvi94 RVTjkv. 1848, jún. 13. 95 CVTjkv. 1848. máj. 15. 96 KVBTir. 1848. 87