Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

SZABÓ ATTILA: A városi autonómia kiteljesedése Pest-Pilis-Solt vármegyében az 1848-as forradalom idején

elnökből, 10 tagból és a jegyzőből átló) középponti választmányt.

86 A tisztválasztási „képességgel bíróknak ítélt" lakosok egyénenként kaptak egy nyomtatott, s az összeírás végrehajtására szervezett „összeíró küldöttség" egy tagja által aláírt „jegy"-et, melyet a választásnál be kellett mutatni.

87 Ha az összeíráskor valamilyen ok (távollét, betegség stb.) miatt nem kerültek fel a jegyzékre az egyébként választói képességgel rendelkező lakosok, akkor a választásig még lehetőségük volt igazolni a választói jogosultságukat. Kecskeméten mindössze három mester, két tanító és egy gazda utólagos jelentkezését fogadta el a bizottság. Bár a törvény szerint „bármely telepedett lakosa törvényesen bevett valláskülönbség nélkül" választható volt, a vegyes vallású városokban továbbra is alkalmazták a korábbi időszakban bevett gyakorlatot, vagyis a felekezetek közti paritás, illetve a tisztségviselőket illetően az „alternatio" elvét, a „továbbra is kívánatos egyetértés, kölcsönös bizodalom és szeretet fenntartása tekintetéből, régi gyakorlattal szentesített eddigi szokás nyomán, tizenkét számú belső tanácsosunknak fele római catholikusokból - másik fele pedig protestánsokból választatott, s ilyen arány tartatott meg a többi hivatalokra is, mely ugyan noha bár egyenesen a jegyzői hivatalra mondatott ki, de mind a fizetéses hivatalok betöltésére, mind a képviselők választása közmegelégedésre van mindenik felekezetnek".

88 Kecskeméten a polgármestert, a tiszti főügyészt, a levéltárnokot, az orvost, a sebészt a katolikusok, a főbírót, a kapitányt, a tiszti alügyészt, a számvevőt, és a mérnököt a reformátusok közül választották. A kétfős hivatalok (főjegyzői, közgyámi) egyik tagja katolikus, másik tagja református lett. (Megjegyzendő, hogy Kecskeméten a katolikusokhoz a nem egyesült görögöket, a reformátusokhoz az evangélikusokat is odaszámították.)

89 A 12 tanácsnokot és a 168 képviselő estében szintén érvényesült az 50 százalékos paritás a reformátusok, illetve a katolikusok között. Cegléden a tanácsnokok fele-fele arányban kerültek ki a katolikusok és reformátusok közül, valamint a külön választottak a református és a katolikus részről egy-egy jegyzőt. Ráckevén pedig a 48 képviselő közül 24 a katolikusok, 22 reformátusok és kettő az „óhitű" volt. A törvény egyaránt titkos szavazást írt elő a bizottságok megválasztásánál, illetve a tényleges választásokon. (Kivétel azért akadt, mert Ráckevén a két népszószólót „közfelkiáltás által" választottak.) Ezt erősítendő Kecskeméten a középponti választmány határozatot hozott az olvasni nem tudó, vagy a gyenge látású szavazók miatt: „minthogy a törvény feltétlenül titkos szavazást rendel, nehogy illyetén lakosok legjobb szándék mellett is vagy választási részvéttől elmaradni, vagy pedig szavazatukat meggyőződésük ellenére sors játékává tenni kényteleníttessenek, a választmány ezennel abban állapodott meg, hogy közbizodalommal bíró s meghitelt két egyén" legyen jelen.

90 A tisztikar és a tanácstagok választására a törvény előírta, hogy „kijelelés mellett a kijelelő választmány által, a választási elnök közbejöttével" történjen. A „kijelelő" 86 NVT jkv. 1848. máj. 10. 87 NVT jkv. 1848. máj. 10.; BML Kecskemét Városi Bizottmányának tisztújítási iratai (továbbiakban: KVBT ir.), 1848. 88 CMVT közig. ir. 20/1848. 89 PÉTERNÉ 1990. 162. 90 KVBTir. 1848. 85