Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)
R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században
R. VÁRKONYI ÁGNES A VÁRAK ÉLELMEZÉSÉRŐL A 16-17. SZÁZADBAN III. Ferdinánd a végvárak katonáinak fizetésére és a várak karbantartására ígérte, hogy felhasználja azt a 10.000 tallért, amit Széchy György özvegye Homonnai Drugeth Mária 1621-1640 között több alkalommal a királynak és apjának, H Ferdinánd királynak nyújtott kölcsönösszeghez nem sokkal halála, 1643 előtt hozzátett. 1 Hasonló módon a végvárak ellátása, mint a 16-17. századi magyar történelem ezerarcú valósága tűnik elő a legkülönbözőbb forrásokból. Hitellevelek, átutalások, bérletek, nyugták, levelek, számadások, országgyűlési törvények, inventáriumok, vármegyei jegyzőkönyvek és sok más provenienciájú dokumentum jelzi, milyen messze vagyunk, attól, hogy a magyarországi végvárrendszer fenntartási költségeiről egzakt számsorokkal rendelkezzünk. Mennyivel és hogyan járult hozzá a királyi Magyarország a védelmi rendszerének fenntartásához? A reális válasz megkívánja, hogy sok, ma még számba sem vett tényezővel együtt ismerjük a várak ellátásának egyik legtöbb ellentmondással áthatott és legkevésbé vizsgált területét, az élelmezést. A következőkben néhány megfigyelést vázolok a 16-17. századi végvári élelmezés nagy kérdésköréből. 2 Európa kora-újkori évszázadaiban a hadsereg élelmezése az államhatalom, a hadviselés és a politika döntően fontos nagy kérdésköre. A „vitézlő rend" konyhája, asztala, kenyere másfél évszázadon át kulcskérdés a királyi Magyarország végvidéki mindennapjaiban és az államhatalom mindkét pólusán: Bécsben a koronát viselő Habsburg uralkodók központi kormányszerveiben és a magyar nádorok, főméltóságok kancelláriáin, az országgyűléseken s a vármegyék tárgyalásain. 3 Jelentőségét a professzionális történetírás kibontakozása idején, a 19. században már felismerték, majd a magyar történetírás különböző irányzataiban mindvégig jelezték. Rendszerzett áttekintése és beillesztése a történeti folyamatba azonban a legutóbbi időkig elmaradt. Magyarország 16-17. századi történetének különböző részleteivel foglalkozó könyvtárnyi irodalom szórt adatok tömegét közölte a fegyverviselők ellátásáról, de hogy a végvári katonaság élelmezése nem a felszíni politikai harcok lecsapódása, vagy egyszerű szolgáltatási feladat volt, hanem strukturális kérdés, azt Salamon Fe1 III. Ferdinánd inscriptios levele, amelyben a királyi tulajdonú Murány vár zálogbirtoklását az összesen 40.000 tallér kölcsön fejében az özvegy számára megerősíti. Kamarai másolat. S. d. (feltételezhető keltezése 1641 és 1643 között) MOL Fase. 530. No. 34. Továbbá: No. 35-37. - A továbbiakat 1.: R. VÁRKONYI Ágnes: A rejtőzködő Murányi Venus. Bp. 1987. 25-26. 2 Tanulmányom a Végvárrendszer és ellátás 1999. október 13—14-én megrendezett konferencia bevezető előadása nyomán készült az Ellátás és társadalom című tanulmány részben rövidebb, részben hangsúlyaiban és adataiban is némileg kibővített változata. 3 Vö.: BOROSY András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638-1711. I-V. In: Pest megyei levéltári füzetek. Sorozatszerk.: Egey Tibor. Bp. 1984-1987. (a továbbiakban: BOROSY) 35