Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

R. VÁRKONYI ÁGNES: A várak élelmezéséről a 16-17. században

renc világította meg először. Rámutatott a török uralom alá vett területek, az oszmán katonai berendezés, földhasználat, s a török-magyar birtoklási rendszer meghatározó erejére. Összehasonlította a mohamedán és a keresztény birtokost, és megállapította, hogy a keresztények gondoskodtak „a föld termő erejének gyarapításáról " Hangsúlyozta, hogy a török területek természetbeli adóját részben a mohamedán étkezési szokásoknak megfelelően vetették ki, s tág tere nyílt a visszaéléseknek. Kimutatta, hogy a magyar várkapitányok és a török földesurak kölcsönösen bejártak egymás területeire, hogy adót és élelmet szedjenek. Vagyis Salamon már felvázolta a törökmagyar condominiumot.

4 A végvárak fenntartási költségeit az országos áttekintés igényével Acsády Ignác foglalta össze. Több évből feltárta a Királyi Magyar Kamara elszámolásait, felhívta a figyelmet a várvizsgálati jegyzőkönyvekre és különböző tervekre, s ami lényeges, megkísérelte, hogy beillessze a várfenntartás összegébe a közmunka és az élelem értékét is. A zsold, fegyverzet és várfenntartás költségeinek összegszerű kimutatásával úgyszólván iskolát teremtett. Lényegbevágó megállapítását viszont arról, hogy a várak a váruradalmakból és természetbeli szolgáltatásokból éltek, és az élelem pénzben kifejezett érték, nem követték elmélyültebb kutatások.

5 Valószínűleg azért sem, mert időközben Takáts Sándor a várellátás kérdésének újabb területére irányította a figyelmet. Takáts Sándor, akinek munkásságát Szekfű Gyula a romantikából kibontakozó realista történetírás jelentős teljesítményének ismerte el, a bécsi levéltárak anyaga alapján kimutatta, hogy a várellátás összefügg a Habsburg birodalmi államgazdaság, a kereskedelem, a magyar és a külföldi hadélelmezési vállalkozók érdekharcaival. Ezzel a várélelmezés két újabb nagy kérdéskörét vonta be a magyar történetírás látókörébe. Egyrészt a Habsburg-kormányzat központi kormányszerveit, bonyolult gazdálkodási módszereit, hatékonyságát a birodalom gazdaságpolitikájával együtt, másrészt az ellátás mindennapi menetét, ahogy az élelem a malmok, a vállalkozók és fizetőmesterek láncolatán át rendeltetési helyére eljutott, vagy nem jutott el. Kapitányok, földesurak, államminiszterek, tőzsérek, polgárok, kereskedők, parasztpolgárok serege került a történettudomány vizsgálati körébe, magyarok, németek, ausztriaiak, olaszok. Külföldi hadiszállítók, a királyi Magyarország főurai, a Habsburg-kormányzat hadseregtisztjei, főtisztviselői, akik egyaránt gazdasági érdekeltséggel vettek részt a várak élelmezésében.

6 Összefoglaló munkát Takáts nem írt a várak élelmezéséről, de tanulmányaiban feltárta a gazdaság és társadalom bonyolult összefüggéseit, és akár egyet4 SALAMON Ferenc: Magyarország a török hódítás korában. Bp.1886. 2. kiad. (a továbbiakban: SALAMON 1886) 241., 238-240., 289. - Erre is érvényes a hódoltsági adóztatást feldolgozó Szakály Ferenc megállapítása: ,jSalamon Ferenc alapvetően helyes úton kereste a megoldást, s részleteiben is többnyire olyan széles utat nyitott az ellentmondások bozótjában, amelyen ma is biztonsággal haladhat a kutató. SZAKÁLY Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp. 1981. 13. 5 ACSÁDY Ignác: Végváraink és költségeik a XVI. és a XVII. században. Hadtörténelmi Közlemények (HK) 1888. (a továbbiakban: ACSÁDY 1888); GEŐCZE István: Hadi élelmezés az 1664. évi hadjáratban. HK 1893. 728. kkl.; SZÁNTÓ Imre: A végvári rendszer kiépítése és fénykora Magyarországon. 1541-1593. Bp. 1980. 6 TAKÁTS Sándor: Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban I. Lipót alatt.; A dunai hajózás a XVI-XVII. században.; Marhakereskedelmünk a keleti kompánia kezében.; A katonai élelmezés és a magyar mértékek.; A Magyar Kamara állapota 1627-1628-ban. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1899, 1900, 1902, 1903.; A magyar malom. Müveltségtörténeti közlemények. II. Századok 1907.; Vizsgálat Zrínyi Miklós ellen. In: Emlékezzünk eleinkről. H. n. é. n. (1929) 261-281. 36