Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

EGEY TIBOR: Napjaink helyi címerei Pest megyében

A városfejlődés azonban nem állt meg.

3 Igaz, hogy a várossá nyilvánítások legtöbbje mögött nem a természetes gazdasági, társadalmi fejlődést, gyarapodást kell látnunk - többnyire mesterséges gazdasági fejlesztések, politikai döntések eredményei amint ezt a 60-as évek végén, a 70-es évek elején többek között Százhalombatta, Dunakeszi, Érd, Szigetszentmiklós városi rangra emelése is bizonyítja. A városfejlődés a 80-as évek derekán újabb lendületet kapott. A volt nagyközségi járási székhelyek 1984-ben városkörnyéki központok lettek, városi jogú nagyközségi címet kaptak, majd később elnyerték az önálló városi rangot is. Ezekkel a folyamatokkal, jelenségekkel párhuzamosan, mintegy ezek következményeként a helyi tanácsok szerepe megnőtt. A hagyományok feltárást, kutatását, a helytörténet művelését nemcsak igényelték, de támogatták is. A különböző egyedi kiadványok létrejötte, az idegenforgalom erősödése, ünnepségek, helyi évfordulók igényes megtartása, a születő kétoldalú nemzetközi kapcsolatok - a sort folytathatnánk -, ezek nyomán rendre, egyre gyakrabban jelentkezett a saját címer használatának igénye. A tanácsok helyi rendeletekkel sorra kezdték megalkotni címereiket. A kormány ismét „szabályozott". Az 1006/1974. (II. 22.) MT számú határozatával engedélyezte s egyben meg is határozta a városok címeralkotását és azok használatát.

4 Mivel a kialakuló gyakorlat szerint csak az úgynevezett szocialista címerek kaptak zöld utat - a városok eleinte nem igen siettek ezek elkészítésével. Megyénkben Cegléd tudta egyedül és tisztán visszahelyezni jogaiba régi címerét (1. kép) - vonatkozó tanácsi rendelete ugyanis még 1974 előtt megszületett. Nagykőrös csak részben mentette át „új" címerébe a régi, meghatározó jelképét, a kőrisfát (2. kép), a többi város, Dunakeszi (4. kép), Gödöllő, Szentendre (3. kép) és Vác újat alkottak. Nem ennek az írásnak a feladata ezeket a címereket (és nem csak az illusztrációként fentebb bemutatottakat) heraldikai szempontból elemezni. Itt csak ennyit: ezek többnyire minden szakértelmet nélkülöző úton és módon születtek meg, antiheraldikusak. A sorból két településnek sikerült 1987-ben kiválnia. Az elsőség Monort illeti, mert egy hónappal megelőzte Szigetszentmiklóst, ugyanis 1987. március 30-án hirdette ki az akkor már három éve városi joggal bíró nagyközség (Monor csak 1987-ben lett város) címeralkotó szabályrendeletét. Hosszú évtizedek után megyénkben ez volt az első olyan címer, amelyik egyfelől megújította a régi címerelemeket, azokat újra rangjukra emelte, másfelől nélkülözni tudta, elhagyta a kötelező, ám antiheraldikus „szocialista címerjegyek"-et, mindenek előtt a vörös csillagot, vagy éppen a kalapácsot, a fogaskereket, a füstölgő gyárkéményt (5. kép). Szigetszentmiklós tanácsa új címert alkotott, de a szocialista címerjegyeket itt is „kifelejtették" (7. kép). Elsősorban a monorit, de mindkét tanácsrendeletet - mondanunk se kell - nagy politikai vita, taktikázás és csatározás előzte meg. A megyei levéltár, természetesen a monoriak elképzelését, lokálpatriotizmusát támogatta. A levéltár ugyanis már 1982-ben kiadta munkatársa, Horváth Lajos Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei 1381-1876 című munkáját. Ez a könyv bemutatja 3 PAPP Lajos: Bevezető. In: A magyar városok címerei. Összeállította: Castiglione Endre. Bp. 1973. 7. 4 A kormányhatározat szerint csak a városok használhattak címert, a községek csak kivételes esetben, külön engedély megszerzése után. 266