Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HORVÁTH M. FERENC: Vác város levéltárának története

A sarkalatos kérdések között szerepelt az, hogy ki választhatja meg a főbb tisztségviselőket, vagyis mennyire érvényesül a püspök-földesúr akarata ebben, illetve milyen mértékben tud független lenni a város, és képes a lehető legkisebb külső kényszer nélkül megválasztani tisztségviselőit. Míg a bírót, a polgármestert és a külső tanácsbelieket az uradalom jelöltjei közül a nép választotta meg, a jegyzőket és belső tanácstagokat (esküdteket) a földesúr nevezte ki 1823-ig. Ekkor egy királyi rendelet értelmében elvették az uradalomtól a jegyző kinevezésének a jogát.

83 Az uradalom 1834-ben ismét harcba szállt a jegyző kinevezési jogáért. Álláspontját érdemes részletesen megismernünk, mit gondolt a jegyzői tisztségről és a városról: „Ha egy község elegendő is arra, hogy egy nótáriusnak, aki diariumot vigyen, könyörgő leveleket feltegyen s a bíró számadását a kiadott formulák szerént elkészítse, alkalmatos voltát megítélhesse (ámbátor a közönséges tapasztalás a nótáriusoknak csempességeiről, tudatlanságaikról s a bíráknak megbuktatásaikról) - de hogy azon tehetségekről és tanulságokról, melyek a törvényes pereknek s a törvény útjainak megítéléséhez egy bíróban a törvényes ítéleteknek kellő feltételéhez, egy népes városban előforduló politikai dolgoknak is protocollisatiojához pedig egy nótáriusban megkívántatnak - egy oly nép, melynek nagy része szegény mesterember, legnagyobb része pedig szekeres és kapásgazda, megítélhesse s megválaszthassa, leginkább pedig ezen személyekben megkívántató charactert, vagy annak hiányait megismerhesse, azt az, aki a magyarországi népnek kultúrai lépcsőjét ösméri, nehezen fogja magával elhitetni. Ezenkívül az oly hivatalokra nézve, melyek némely nem megvető haszonvételekkel s becsültetéssel járnak, nem lehet kételkedni, hogy az azokat nyilván vagy titkon keresők semmi legalacsonyabb csábítását a népnek s méltatlan rágalmazását a competitoroknak el nem fogják mulasztani. Miáltal a nép pártosságra s árulásokra szokván, sem a hazának, sem a felsőbbségnek vigasztaló kinézésekre reménységet valóban nem adhat." A haza érdekére hivatkozó uradalom mögöttes szándéka természetesen nem derül ki a fogalmazványból, miszerint a város kézben tartásának egyik eszköze a város belső ügyeit jól ismerő jegyző uradalom általi kinevezése. A megye által 1834-ben jóváhagyott rendszabályok azonban meghagyták ezt a jogot a városnál, mintegy előrevetítve az 1836. évi 9. te. előírásait a községek belső igazgatásáról. A végzés szerint a „fő- és aljegyző a földesuraságnak minden befolyása nélkül a tanács és választott község által proponált tagokból a járásbeli főszolgabíró úr jelenlétében a nép által szabadon választatik, s hivatalok, ha attól bebizonyított rossz tette vagy alkalmatlan volta miatt az illető felsőbbség által el nem mozdíttatik, éltek fogytáig tart..."

84 Ennek ellenére az 1838-as és az 1841-es tisztújításkor is zűrök voltak. 1838-ban a bírót és a jegyzőket vádolták meg váci polgárok, hogy a „városi tiszti kar megválasztásában törekednék", pedig az a földesúr (?) egyedüli jussa.

85 1841-ben is néhány pártoskodó akart törvényellenesen visszatérni a korábbi gyakorlathoz. De a tanácsülés régi tagjai ezt nem engedték, és dicsérték a törvényt, mondván, az „inkább jótékony, mint fojtó erőt" jelent. Egyúttal úgy döntöttek, hogy a jövőben továbbra is határozatlan időre választják PML V. 401-c/C Püspökvác Mv. Tan. külön kezelt ir., Rendszabályok, 1824. szept. 1. A vármegye 13543/1823. sz. rendelete Vác város közdolgairól. PML V. 401-c/C Püspökvác Mv. Tan. külön kezelt ir., Rendszabályok. Pest vm. 2732. sz. rendelete alapján kidolgozott szabályzat. PML V. 401-a Püspökvác tü. jkv. 234/1838. 242