Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

BALOGH ISTVÁN: A debreceni egyetemi összeesküvés 1950-ben

gem bíztak meg a munkával. Az első emeleti kiállító helységekben gyorsan be kellett rendezni a régészeti, néprajzi, várostörténeti kiállítást, a második emeleten pedig a képtárat. Mivel a szóba jöhető kiállítási tárgyak nagy része még a háborús események miatt szükségóvóhelyeken voltak, és a korszerűbb rendezési elvek szerinti helyre állított állapotban kívántuk didaktikus módon (felirat, magyarázó jelzés, fénykép) elrendezve kiállítani, segítséget kértem Szabó István, Paulovits István és Kádár László egyetemi tanároktól a forgatókönyv elkészítésére. Némi tiszteletdíj mellett pedig segítségül adták Kádár Zoltánt, Borosy Andrást és Módy Györgyöt. A kiállítás rendezése során rendbe hoztuk az óvóhelyen raktározott kiállítási tárgyakat, rendszeres megbeszélést tartottunk a forgatókönyv szerinti szövegek, feliratok, rajzok elkészítésére. Az állandó megbeszélések mellett óhatatlanul szóba kerültek az időszerű politikai változások, azoknak az egyetemen tapasztalható lecsapódása is. A közös munka eredménye volt az is, hogy két-háromhetenként a lakásomon vacsorára vendégül láttam Kádár Zoltánt és Borosy Andrást, akik nagyon élvezték a feleségem konyhaművészetét, ő pedig főleg Borosy András ironikus politikai kommentárjait. Borosy Andrást április 25-én hívta beszélgetésre egy államvédelmi nyomozó, és úgy-ahogy volt munkaköpenyben kísérte be. Szabó István érdeklődése nyomán én a feleségemet elküldöttem Borosy apja rendelőjébe - az OTI főorvosa volt - hogy a betegek eltávozása után érdeklődjék fia holléte után, de ő sem tudott semmit. Annál is inkább, mert nem is nála, hanem az édesanyjánál - az elvált feleségnél - lakott. Hetekig ő sem hallott semmit. Borosy után április 26-án délután letartóztatták Módy Györgyöt is, utána meg május 1. előtt Bodolay Gézát és Papp Lászlót is. II. A letartóztatásokról semmi híradás nem jelent meg, sőt a nyomozás is teljes csendben folyt, Szabó István professzort sem hallgatták ki. Feltehető, hogy az egyetemen bizonyos személyeket kikérdeztek, de azok sem beszéltek semmit. Akkoriban az egyetemi pártszervezet és a beszervezett hallgatók - párttagok és jelöltek - sajátosan zárt csoportot alkottak. A hallgatók nem keresték a velük való kapcsolatot. Ez különben kölcsönös volt. Az egyetemhez való kapcsolódásom az 1947/48. tanév második felével kezdődött. Az akkori szabályok szerint Szabó István és Szabó Dezső - utóbbi a történeti tanszéken az egyetemes történelem professzora - előtt letett vizsga után 1948. július 8-án az akkor már oktatásügyi minisztérium jóváhagyta az egyetemi tanács által felterjesztett magántanárrá való képesítésemet. Az 1948/49 tanév első felében az egyetemi tanács megbízott, heti két órában proszeminárium formájában a társadalomtudományi alapismeretek előadásával. De már az első órák után észrevettem, hogy egyes hallgatók és hallgatónők nem az előadást jegyzik, hanem a szemináriumi gyakorlatokon feltett vagy oktatott kérdése19