Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)
HÉJJAS PÁL: A balatoni halászat
Horgászás A horgászás a mai Balatonon fontosságát tekintve vetekszik a halászattal. Az ebből származó közvetlen, illetve közvetett bevétel - gondoljunk csak az idegenforgalomra - nagyon jelentős. A halászok horoggal való halfogásáról már történt említés. A szórakozásból, sportból való horgászat a Balatonon azonban csak a huszadik század elején terjedt el, bár már korábbi adataink is vannak a szórakozásból való halfogásról. Bél Mátyás már 1730 körül írt olyan halászati módszerről a Balatonon, amelynek keretében a jégen léket vágtak, és az ott felbukkanó halakat szórakozásból (animi relaxandi gratia = a lélek felvidítása céljából) kifogták. 46 Herman Ottó is kiállt a horgászat mellett, s azt az üdülésnek egy nemes módjának tartotta. Vitába szállt azok gúnyos véleményével szemben, akik szerint a „kosztos horog olyan szerszám, melynek csapó végén egy féreg, a fogó végén egy rüpők fityeg". 47 A Balatonon a horgászáshoz - 1900-1925 között - a Balaton Halászati Részvénytársaságtól kellett engedélyt kérni, mivel ők bérelték az egész tavat. 1925-től a partról való horgászás engedélyezését kiemelték a bérleményből, és az arról való intézkedés jogát a parti birtokosok maguknak tartották meg. A parti tulajdonosok egyegy jobb horgászállásért 10-15 pengőt elkértek egy idényre. Állami halászjegy kiváltása ezen fölül kötelező volt mindenkinek, azt a hatóságok állították ki. A halászjegy hátoldalán feltüntették a halanként különböző tilalmi időket és a legkisebb kifogható méreteket. A Balatoni Halászati Társulat, mint a parti tulajdonosokat tömörítő érdekvédelmi szervezet, 1929-ben szabályzatot adott ki „a nem üzletszerűen folytatott parti sporthorgászat engedélyezése és gyakorlása tárgyában". 48 A szabályzatban foglaltakat úgy a halászati jogtulajdonosoknak, mint a horgászoknak be kellett tartani. Az engedély csak egyetlen horoggal ellátott egyetlen botra szólt. A parti birtokosok kizárólag a saját területükre állíthattak ki engedélyt, a vízről, csónakból való horgászást csak a halászati részvénytársaság engedélyezhette. Éjszaka nem volt szabad horgászni, csak virradattól napnyugtáig. Már akkor tilos volt nyerészkedés céljából horgászni, és a kifogott halat eladni. A legfontosabb tiltó szabályokat magára a horgászengedélyre is rányomtatták. A Balatoni Halászati Társulat adott ki az 1930-as években a Balaton teljes partszakaszára érvényes éves horgászengedélyt 60 pengőért, hétnapos jegyet 9 pengőért és a külföldiek számára 20 pengőért. Engedélyt lehetett váltani még a halászati részvénytársaságnál, a Sporthorgász szerkesztőségénél, továbbá a Balatoni Intéző Bizottságnál is. Az első világháború előtt megalakult az első magyarországi horgászegyesület (1909-ben a Budapesti Horgászok Egyesülete), amelyet később több követett. 193246 BÉL Mátyás a Tractatus de re rustica Hungarorum c. művében írt a balatoni halászatról, úgy a jégi halászatról, amelyről rajzot is közölt, mint a szigonyozásról és a léknél való halfogásról. Lukács ezt a módszert „sport gyanánt" való halászatnak nevezi. LUKACS Károly: Balatoni halászat két évszázad távlatában. Ethnographia 1942.367-369. 47 HERMAN 1887.1.546. 48 Balatoni Múzeum, Keszthely, B. 57. 1875. 6. sz. 142
