Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HÉJJAS PÁL: A balatoni halászat

ráívott, a fészkeket keltetőtelepen érlelték, majd néhány nappal a kikelés előtt Balatonudvari előtt, egy dróthálóval védett helyen a vízbe helyezték. A kis süllők itt keltek ki. Évente kb. tízezer ikrafészket helyeztek ki, melyeknek a rossz időjárás miatt sokszor csak a fele-harmada maradt meg, de még így is biztosították az elégséges süllőutánpótlást. A részvénytársaság az 1930-as évektől kizárólagos jogot nyert a „fogas" név használatára, de csak a Balatonból kifogott süllők esetében, és a szállítmányhoz csatolni kellett a Balatonból való származást igazoló bizonyítványt. 1931-ben a berni nemzetközi szabadalmi irodában bejegyeztettek egy domború kis fémjelzést, és ettől kezdve az exportált fogasok kopóltyúfedelére azt helyeztek védjegyként.

35 Említve volt, hogy a részvénytársaság alaptőkéjét 1899-ben 1200 darab 200 koronás részvény biztosította. Később még sor került újabb részvények kibocsátására (pl. 1917-ben 600 darab 200 korona névértékű részvényt bocsátottak ki), amelyek jegyzésénél a régi tulajdonosok előnyt élveztek. A koronaértékű részvényeket a pengő bevezetése után pengőértékűre cserélték ki. A balatoni halászat 19. század utolsó éveire eső átalakítása, a halászatot egyetlen kézben összevonó részvénytársaság megalakulása véletlenül egybeesett a képes levelezőlapok elterjedésének idejével. A Balatont bemutató lapok száma megnőtt, és közülük sok lap foglalkozott a halászattal. Számos színezett és festett lapot éppúgy kiadtak, mint dokumentumértékű fotókat, sorozatokat. Ezeken a halászatot, a halászokat, a halászhajókat és egyéb halászati eszközöket mutattak be. A századfordulón több ismert fotográfus készített kisebb-nagyobb sorozatokat, egyik legismertebb közülük Ellinger Ede császári és királyi udvari fényképész volt, aki Budapesten és Siófokon tartott fenn műtermet. Levelezőlapon megörökítette siófoki villáját és műtermét is. Képeivel évtizedeken keresztül találkozunk, ekkor készült negatívjait később többször felhasználták levelezőlapok készítésére. Rajta kívül Mérei Ignác (Keszthely) és Divald Károly (Budapest) készített sok halász témájú lapot. Az 1899-ben alakult Balaton Halászati Részvénytársaságnak Siófokon volt a székhelye és a központi halásztelepe. A társaságnak ezen kívül még több telepe volt a Balaton mentén. Az 1930-as években viszonylag nagyobb telep működött Keszthelyen, Tihanyban, Fonyódon és Szemesen. Némelyiket még a bérlőrendszerben hozták létre. A tihanyit pl. Rosenberg Mór építtette a 19. század végén. Kisebb telep volt Alsóörsön, Kenésén, Lábdiban és Révfülöpön, továbbá a nyári hónapokban - ideiglenesen - Balatonmárián. Ezeken egy-egy halászbrigád dolgozott néhány bárkával. Szükség esetén a halászhajók használhatták a személykikötőket, bár a halászbárkákkal együtt többnyire a halásztelepeken voltak kikötve, ott rakodtak ki és be, onnan indultak halászni és oda érkeztek a zsákmánnyal is. Hálóikat is ott tárolták, szárították és ott javították. Néhány helyen ez a telep együtt volt a hajózási társaság kikötőjével, illetve bizonyos területeket béreltek a halászok a kikötőkön belül (pl. Siófok, Balatonszemes, Balatonalmádi, Révfülöp). Uo. 8. A Magyar kir. földmívelésügyi miniszter 205742/1940. IX. A. 1. szám alatt engedélyezte a Balatoni kikötők m. kir. felügyelőségének (Siófok), hogy a Balatonból származó, kivitelre szánt fogasokat származási bizonyítvánnyal lássa el. 132