Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

HÉJJAS PÁL: A balatoni halászat

A gardafogáshoz apróbb szemű hálót használtak, mint a többi halhoz, amíg az 1888-as halászati törvény be nem tiltotta azok használatát. Amennyiben a jeleket félreértették, a fogás elmaradt, vagy gyengére sikeredett. Szerencsés esetben viszont napokig mindenki gardát evett a faluban. Ilyenkor indultak el az asszonyok a környező falvakba, hogy a halat lisztre, gabonára cseréljék. Ekkor jöttek a halkereskedők, a. fisérek is, és szállították el a halat jég közé rakva a közeli piacokra, vendéglőkbe. Ami ezután megmaradt, az sem ment kárba, mert felfüstölték, vagy zsinegekre akasztva szárították. így tartósítva a halat szűkösebb napokra eltehették. A 30-as években a Balaton-környéki falvakban többen foglalkoztak halárusítással. A halásztelepeken a részvénytársaságtól megvették a halat, majd széthordták a környék piacaira. Tihanyból pl. az asszonyok fejükön vesszőkosárban vitték gyalog Füredre, sőt Csopakra is. A kocsival rendelkező halárusok messzebbre, pl. Veszprémbe is szállítottak. A múlt században a zsákmány szétosztása a halászbokor tagjai között általában az egyenlőség elve alapján történt. Addig azonban a halászok nem osztozkodhattak, míg a földesúrnak járó dézsmát ki nem vették a zsákmányból. A többi fölött már szabadon rendelkezhettek. Tihanyban az 1859-es „Bötsű Levél " előírása szerint a halat annyi kupacba rakták szét, ahányan voltak. Ezután a tagok egy kalapba dobták a bicskájukat, s a legfiatalabb tiszte volt, hogy azokat a kalapból egyenként kivéve a halkupacokra dobja. Mindenki a saját bicskájával megjelöltet vihette el. Herman Ottónál olvasható, hogy ugyanilyen sorsvetéssel döntötték el korábban a vonyók sorsát is, de az általa vizsgált időszakban, az őszi nagy halászat kezdetén már cédulával sorsoltak.

24 Bérleti rendszer Mivel a korábbi időszakban a török háborúk miatt a közigazgatás összeomlott, és szinte semmilyen korlátozásuk nem volt a helyieknek a halászat terén, nem csoda, ha az a téves nézet alakult ki, hogy a Balaton vidéki lakosság ősidők óta szabadon halászhatott. A 19. században a földbirtokok egyre nagyobb mértékben kapcsolódtak be az árutermelésbe, és ez az átalakulás megváltoztatta a Balaton melletti birtokosok gazdasági nézeteit. A birtokát a korábbinál nagyobb mértékben kihasználni akaró uraság nem elégedett már meg a természetbeni szolgáltatásokkal. Majorsági birtokát a nagyobb haszon reményében fejlesztette, és a birtokhoz tartozó vizek esetében is jövedelmezőbb megoldást keresett a korábbinál. Pénzért bérbe adta a tulajdonában lévő vízrészen a halászati jogot, mert az így befolyt összeg jelentősebb és biztosabb bevétel volt a korábbi természetben szedett haljárandóságnál. A jobbágyfelszabadítás után a földesurak - jövedelmük megcsappanása miatt még a korábbinál is jobban rászorultak a halászati joguk gazdaságosabb kihasználására, minden alkalmat megragadtak, hogy minél nagyobb hasznot húzzanak belőle. ImHERMAN1887.1.431. 123