Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

PETRI EDIT: Egy elfeledett tábornok – Czetz János (1822–1904)

elismerték: „a szardéniai lobogó alatt létrejövő magyar légióban az addigi tisztek közül csak Czetz volt hajlandó szolgálni".

42 Czetzet őszinte hazaszeretet fűtötte, amikor így fakad ki: „Én nem értem a világot - én megyek már ha itt vagyok az osztrák ellen mindenütt... Itt a zavar a lehető legnagyobb. Comiteval kezdték a munkát, s így van aztán, hogy semmi sem halad. ...én úgy gondolom, jobban tennénk, ha minden erőnket a légió szaporítására fordítanánk, csak legyen 10000 magyar baka - elmehetünk azzal bátran akár merre".

43 Eközben az ellene irányuló intrikák eredményeképp Kossuth eredeti elgondolásait megváltoztatva másokat részesít előnyben vele szemben, de ő hittel teszi, ami a dolga. Helyzetét jól jellemzik fegyvertársa sorai: „meg kell jegyeznem, hogy Czecznek állása igazán oly kellemetlen, amelyet ellenségeimnek se kívánok, semmi nemű hivatalos kinevezése nincs, pedig mondhatom, hogy ő tette eddig is a legfőbb szolgálatokat a sereg organizálása körül, s képes is erre inkább, mint sok más..."

44 A piemonti légió megszervezése után útnak indul a román fejedelemségek felé, hogy ott is légiókat szervezzen. Galaczon éri a villafrancai fegyverszünet híre: III. Napóleon ismét cserbenhagyta a magyar ügyet s váratlanul megegyezett az osztrákokkal. A váratlan fegyverszünettel nemcsak a messzebbre mutató magyar tervek lehetetlenültek el egy csapásra - de az 1859-es piemonti magyar légió sorsa is megpecsételődött. Czetz János elvégezve, amit rábíztak, Sevillában 5 hónapos csecsemőjével várakozó fiatal feleségéhez utazik s elindulnak Argentína felé. „Mi minket illet, mi folytatjuk szomorú utunkat a világon át, hogy valamelyik zugában megvárhassuk a sors végső döntését. Minél kedvezőbb alkalom kínálkozott, annál nagyobbnak kell lenni levertségünknek. Nem fog csodálkozni, ha levertség helyébe még nagyobbat mondok: kétségbeesést! Egy dolog azonban megmarad a romok között: megtettük kötelességünket hazánk iránt" - írja párizsi barátaitól búcsúztában.

45 Czetz tábornok Argentínában (1859-1904) A sokat próbált katona családostól elindul a teljes bizonytalanságba. A polgári életben ismét a műszaki pályán találja meg kenyérkereseti lehetőségét, ebben segítségére van felesége egyik, az argentin katonai körökben jól ismert befolyásos rokona Lucio Mansilla ezredes. Eleinte különféle vasútépítési munkálatokban vesz részt, majd állami megbízatást kap: megszervezi Argentína feltérképezését, e célra Paranaban katonai térképészeti intézetet alapít. Nemsokára itt is szükség mutatkozik katonai szaktudására is: 1865-ben Argentína háborúba keveredik a szomszédos Paraguayjal és Czetz Jánost bízzák meg egy korszerű tüzérség kiképzésével. 1868-ban a kormány A Kossuth emigráció szolgálatában. TANÁRKY Gyula naplója 1849-1866. Szerk.: Koltay-Kastner Jenő. Bp. 1961.67. Czetz János 1859. jún. 9-i levele. OSZKK. Oct. Hung. 441. 178. Nemeskéri Kiss Miklós levele Kossuth Lajoshoz 1859. júl. 9. Iratok a Kossuth emigráció történetéhez 1859. Szerk.: Koltay-Kastner Jenő. Szeged, 1949. 120. Magyar emigránsok levelei Chassin Károly Lajoshoz. Budapesti Szemle 1899. CCLXXIII. 406-421. Közli: Kont Ignác. 109