Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

PETRI EDIT: Egy elfeledett tábornok – Czetz János (1822–1904)

va dolgozta fel a történteket.

30 Az észrevételekben van igazság, de az is vitathatatlan, hogy a friss emlékezeten kívül más senkinek nem állt rendelkezésére, hiszen az erdélyi sereg irattárát a fegyverletételkor az oroszok lefoglalták.

31 így hosszú ideig Czetz emlékirata volt az egyetlen feldolgozás a témáról, melyet többen átvettek a későbbiek folyamán. így például, amikor Klapka György - több komáromi menekülttel együtt Hamburgba érkezik és elkezdi írni memoárjait - kézenfekvő megoldásként - az erdélyi hadjáratról szóló fejezetet Czetz művéből veszi át. Klapka már 1850-ben tervezi a magyar szabadságharcról szóló összefoglaló, többszerzős mű megírását, így kézenfekvő volt, hogy az erdélyi hadjárat és az aradi ostrom történetének leírását barátjára, Czetz Jánosra bízza. A közös kétkötetes mű, Klapka szabadságharcos visszaemlékezéseinek második változata 1851-ben jelent meg Lipcsében, német nyelven.

32 1850 elején a háborúval fenyegető osztrák nyomásra a hamburgiak kénytelenek voltak a menekülteket távozásra bírni. A fenyegető kitoloncolás miatt többekkel együtt Czetz Párizs felé veszi útját. A franciául, németül, lengyelül kitűnően beszélő katonatiszt itt is gyorsan feltalálja magát. Csakhamar sikerül kapcsolatba kerülnie a francia emigráció vezetőjével, Teleki Lászlóval, aki bevezeti a legelőkelőbb párizsi társaságba. A megnyerő külsejű és modorú fiatal, nőtlen tiszt hamarosan az irodalmi szalonok kedvence lett. Bár Czetz származásánál és anyagi helyzeténél fogva nem tartozott a legelőkelőbbek közé, a honvédseregben elért tábornoki rangja minden bizonnyal „szalonképessé" tette ezek számára is. Az egymásra nem túl sok jó szót pazarló sorstársak közül őszinte barátsággal igazán csak Klapka György viseltetett iránta. A többiek közül számosan a „középszerű" katonát látták benne, aki valójában nem tartozott egyik társaságba sem. Kossuth fellépései, a személyéhez és politikájához fűződő viszony egyre inkább megosztotta az amúgy is többféle ellentéttel szabdalt emigrációt. A párizsi emigráció összetartásáért és a Kossuth egyszemélyi vezetői ambíciói ellen folytatott küzdelem felőrölte az amúgy is beteges Teleki László erejét és 1851 májusában elhagyja Párizst. A felbomló félben lévő központi emigráns szervezet ügyeit új, háromtagú elnökség: Vukovics Sebő, Szemere Bertalan mellett Czetz János viszi tovább. Az élesen Kossuth-ellenes Szemerével szemben a mérsékeltebb szárnyra támaszkodó Czetz János világosan felismerte: az események előrevetítik Kossuth közeijövőbeni nyugatra érkezését s ezáltal felvetődik az emigrációs elvárások újragondolása. Ennek érdekében tesz válaszra sem méltatott lépéseket Szemere alelnöknél szorgalmazva a helyzetet tisztázó elnökségi ülés összehívását. Amint erre visszaemlékezik: „...már meguntam, hogy örökké hallom, hogy kellene valamit csinálni ... öszszehittam az emigrációt ... Hadd engedjen minden ember szabad árt beszédjének és 0 KEMÉNY Gábor: Nagyenyed és vidékének veszedelme 1848-49-ben. Történeti vázlat. Pest, 1863. 33. és SZENTGYÖRGYI József megjegyzései Czetz 1850-ben kiadott munkájára. 1848/49. Történelmi Lapok. 1895. jún. 15.94.jul

. 1.2-10. 1 Csutak Kálmán őrnagy 1849 decemberében nyílt levelet intéz az aradi börtönből Czetzhez azzal vádolva, hogy meghamisította az ő szerepét - abban a hiszemben, mert azt hihette, hogy már nincs is az élők sorában. CSUTAK 1868. 171-177. 2 KLAPKA György: Emlékeimből. A szöveget gondozta, az eredeti iratokkal egybevetve kiegészítette, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta KATONA Tamás. Bp. 1986. 7-8. (a továbbiakban: KLAPKA) 705