Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)
PETRI EDIT: Egy elfeledett tábornok – Czetz János (1822–1904)
haditettek elismerésére alapították, „...melyeknél a vitézség és kitartás haditudománnyal párosult, s amelyek a hadi munkálatokra szerencsés befolyással bírtak". 27 Czetz János számára azonban csakhamar véget ért a katonai pálya. Az amúgy is állandó ízületi bántalmakkal küszködő táboraokot súlyos lovasbaleset éri, ami miatt Bem felmenteni kényszerül a szolgálat alól és gyógykezelésre küldi. Sérülései igen súlyosnak bizonyultak, csípőcsontja több helyen is el volt törve, s csak két mankó segítségével tudott járni. Lábadozó betegként 1849. június 22-én a kovásznai fürdőhelyen érte a hír: Ligyersz tábornok orosz seregei betörtek a Tömösi-szoroson. Az orosz támadás hírét véve hűséges segédtisztjével Simonyi Simonnal útnak indulnak Marosvásárhelyen keresztül Zsibó felé, hogy ott csatlakozzanak csapattestükhöz. A világosi fegyverletétel után álruhában kocsin Magyarország felé veszik útjukat, hogy csatlakozzanak az ugyancsak erdélyi származású jó barát, Klapka György seregéhez, „...engem folyton az a gondolat foglalkoztatott," - emlékszik vissza ezekre a napokra - „...hogy csatlakoznom kellene a vár védőihez. Olyan lelkesedés fűtött bennünket, hogy sokkal szívesebben haltunk volna meg Komárom falainál, mintsem, hogy megadjuk magunkat az orosz megszállóknak vagy a gyűlölt osztrákoknak". A vár október 3-4-ei átadásáról ezeket veti papírra: „ez volt függetlenségi harcunk utolsó lehellete". 28 Menekülés a hazából - a száműzetés első évei (1849-1853) Hosszú bolyongás után kalandregénybe illő módon jut ki az országból: lakájnak maszkírozva viszi magával egy üzletasszony Bécsbe. Egy hamburgi üzleti kapcsolatokkal is rendelkező kereskedő jóvoltából, zsebében szabályos útlevéllel feljut egy Hamburgba induló vonatra, s ezzel mindörökre maga mögött hagyja hazáját. „Végre szabad tüdővel lélegezhettem szabad városban. Bécsi barátaimtól nem csupán útlevelet kaptam, hanem a Campo könyvkiadó és könyvkereskedő címét is. ... elvittem neki Bem erdélyi hadjáratáról készített feljegyzéseimet és ő lelkesen vállalta, hogy kiadja őket". 29 1850 júniusában már napvilágot látott „Bern's Feldzug in Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849" című könyve, melyben töretlen forradalmi hitvallásáról tesz tanúbizonyságot. Bem erdélyi hadjáratának ez volt az első feldolgozása - s mint ilyen, a felfokozott érdeklődés mellett hatalmas viharokat is kavart. A könyv eljutott az aradi várban raboskodó egykori katonatársakhoz is, akik az apróbb s nagyobb ténybeli tévedésektől egészen a tudatos hamisításig menő vádakkal illették a szerzőt - még hosszú évtizedek múltán is. Az események még rendkívül közeliek voltak, a börtönökben raboskodók érthető indulattal viseltettek azok iránt, akiknek sikerült a megtorlást elkerülniük - s közéjük tartozott Czetz János is. A személyeskedő indulatok arra a valós tényre alapoztak - s ez évtizedek múlva is a fő vádpont volt - hogy a volt vezérkari főnöknek nem álltak rendelkezésére a hadjárat dokumentumai, így emlékezetből és más emigránsok visszaemlékezéseire alapoz27 Uo. II. 4. 194. és BARCY-SOMOGYI 22. 28 CZETZ memoárja: Les Memoires OSZKK. Fol. Hisp. 2. 69. 29 Uo. 75-76. 104