Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

PETRI EDIT: Egy elfeledett tábornok – Czetz János (1822–1904)

ban bekerítette, és csak a Czetz vezette balszárnynak sikerült a sereg Vízaknára való visszahúzódását biztosítania. Vízaknáról már előbb Bem előre küldte a sebesülteket a közeli Szászsebesre, ahol a város lakosai látszólag szívesen befogadták őket. Amikor másnap a hajnali órákban a sereg beérkezett a városba valamennyiüket felkoncolva találta. A szászsebesiek még az éjjel behívták a közeli Gyulafehérvár császári őrségét, s azok vitték véghez a magatehetetlen katonák leöldösését. A foglyok lemészárlása miatt feldühödött honvédek hatalmas rohammal bevették a várost, a szászok elmenekültek. A bosszúvágytól hajszolt katonák megkezdték a város felégetését és a boltok kifosztását. Időközben a környező erdőkből az aranyosszéki székely huszárok egyenruhájába öltöztetett lándzsás oláhok bekerítették a sereget, csak nagy nehézségek árán sikerült a rendet helyreállítani és az elősereg után haladva Szászváros alá visszavonulni.

22 A hátráló csapatok előtt Czetz előőrse végezte a felderítést, majd az általa vezetett rohammal sikerült bevenniük a várost. A legendák azonban ebben az esetben is Bem vakmerő hősiessége körül szövődtek. Időközben az ellenség megkezdte a megfogyott honvédsereg bekerítését, ezért Czetz azonnal kiürítette a várost és a 12 km-re fekvő piski hídfőnél foglalt állást. Ez az összecsapás az erdélyi hadjárat legelkeseredettebb és egyik íegdicsőbb csatájaként vonult be a hadtörténelembe. Bár a döntő fordulat Czetz katonai és emberi képességein múlt (s ezt ebben az esetben valamennyi kortársa méltányolta) mégis Bem vakmerősége körül szövődtek ismét az újabb legendák. A váltakozó szerencsével folyó küzdelmet az döntötte el, hogy sikerül-e a rengeteg emberáldozatot követelő öldöklés közepette a katonákat kitartásra bírni. A már-már megfutamodásra kész honvédek útját a rendkívüli erélyt mutató Czetz a legkitűnőbb huszárait a hídon felsorakoztatva egy élő kordonnal zárta el, melyen csak halálbüntetés terhe mellett lehetett áttörni. A kitartásnak meg lett az eredménye, Czetz időközben átadta a parancsnokságot Kemény Farkasnak és erősítésért Bemhez Dévára ment. „Az osztrákok 8-ikán már megtámadták Keményt, ki Bemtől várt segítséget. Az erősítést Czecz vezényelte a hídhoz, míg 9-ikén maga Bem is oda ért serege zömével. Az osztrákok hadereje itt mintegy 5000 emberrel és 20 ágyúval volt nagyobb a mieinknél, nem is számítva a velük tartó szász és oláh felkelőket. Először az osztrákok kezdték el az ágyútüzelést és az országútról egy óráig ágyúztak a híd védőire. Most a gyalogság vonult előre, hogy a hidat szuronnyal foglalja el. A támadás visszaveretett. Ekkor érkeztek a további csapatok Déváról de két üteg ágyú a hidat jobbról-balról kereszttűzbe fogta a rajta lévő osztrákokkal, mire a patakon átment a magyar gyalogság és lovasság. Hirtelen azonban a bihari lovas nemzetőröket zavarba hozta egy pár osztrák ágyúlövés és rohanva futottak vissza a hídra magukkal ragadva a gyalogságot is. Ez oly zavart idézett elő, hogy Bem egész hadteste veszélyben forgott és közel volt a feloszláshoz. Ekkor állott elő Czecz és a szó szoros értelmében rávetette magát két zászlóaljjal és néhány üteggel - az osztrákokra. Czecz maga is ott villogtatta kardját az irtózatos A Czetz-cel személyes ellentétben álló Csutak Kálmán őrnagy későbbi állítása szerint Czetz előőrse gyáván megfutott, s otthagyott ágyúit úgy kellett az ö csapatának visszafoglalnia. CSUTAK Kálmán: Adatok az 1848/49. évi, különösen Erdély havasai ellen vezetett hadjárathoz. Pest, 1868. 18. (a továbbiakban: CSUTAK 1868) 102