Emlékkönyv Borosy András nyolcvanadik születésnapjára (Budapest, 2002)

PETRI EDIT: Egy elfeledett tábornok – Czetz János (1822–1904)

helyismerettel rendelkező főtisztjei véleményét is: „....senkit sem avatott be terveibe, még a hozzá legközelebb álló Czetzet sem kivéve, ennélfogva valóságos vezérkari főnököt sose vett maga mellé, Czetz is csak félig-meddig volt annak mondható".

17 Bem csakúgy, mint vezérkari főnöke, a napóleoni iskola híve volt, elve, hogy: „Az ellenséget lábbal kell megverni". Az évszázad hadművészetét tárgyaló, egyszersmind a svájci katonai főiskola tankönyveként használt szakkönyvekben a napóleoni háborúk csatái után a legtöbb mintapéldát a magyar szabadságharc csatáiból állítja. Bem és Czetz erdélyi hadjárata „a központilag tervezett visszavonulások" példái között szerepel. Részletesen elemzi a gyors mozgású fürge honvédzászlóaljak és dandárok működését Bem és Czetz valamennyi erdélyi csatájáról áttekintést ad, nem kevesebbet állapítva meg, minthogy „1848-ban új korszak kezdődik az európai hadtörténetben".

18 Bem erdélyi serege - s ebben nagy része volt Czetznek, mint szárnyparancsnoknak - jól szervezett és felszerelt, fegyelmezett s emellett jó hangulatú csapatokból állott, mire 1848. december közepén megindult az osztrákok támadása Nagyvárad irányába. A magyarok már december 17-én Csúcsánál megállították az offenzívát, sőt csakhamar ellentámadásba mentek át. Bem december 20-án indul támadásra s a karácsonyt már a felszabadított Kolozsvárt töltötte a sereg. A győzelem rendkívüli jelentőségű volt a magyar szabadságharc történetében, hiszen Jellasics szeptemberi megfutamítása óta ez volt az első magyar győzelem a harctereken. Kolozsvár visszavételével sikerült az erdélyi osztrák sereget kettévágni, s ebben jelentős szerepe volt a néhány nappal korábban megsebesült Czetz Jánosnak, aki ennek ellenére maga vezette seregével bekerítette a várost. Ezt követően egy Bemtől különvált hadoszlopot vezetett Tordára. Január 6-án érkezett a városba, ahol azonnal részletes védelmi tervet dolgozott ki a támadás elhárítására. Eközben több ezer lándzsával felfegyverzett román és szász népfelkelő tartott a közeli Nagyenyed felé, melynek lakossága érezvén a veszélyt - küldöttséget menesztett Czetzhez és védelmet kértek a városnak. Az alezredes kényszerhelyzetben volt, hiszen csekély haderejével Tordát kellett tartania, a város elhagyásával a fontos stratégiai pont Kolozsvár megtartását veszélyeztette volna. A román alprefektus meg is nyugtatta a segítségért folyamodókat, hogy a városnak semmi bántódása nem lesz. Még ugyanazon a napon ő maga rohanta le és gyújtotta fel a várost. A -15-20 °C hidegben az utcára tóduló, majd a templomokban menedéket keresőket leöldösték, akiknek sikerült életben maradniuk, azok a Torda környéki erdőkbe menekültek.

19 Január első napjaiban kiverték az ellenséget Észak Erdélyből, ami a Tiszántúl keleti határainak stratégiai biztosítása mellett az erdélyi osztrák hadtest fő hadműveleti központjának, Nagyszebennek a megtámadását lehetővé tette. Bem a haditervnek megfelelően január 16-án este parancsot küldött a Tordán állomásozó Czetznek, hogy erőltetett menetben vonuljon a Nagyszebentől „két órányira" fekvő Vízaknára, ahol az ostromra készülő fősereg állomásozott. A parancs teljesítése azonban - tekintetbe GYALÓKAY Jenő: Az első orosz megszállás és Erdély felszabadítása 1849. január 31-máricus 28. Bp. 1931. 1. RÜSTOW, Friedrich Wilhelm: Die Feldherrkunst des neunzehnsten Jahrhunderts. Zürich, 1857. és Uö: Die Lehre vom kleinen Kriege. Zürich, 1864. Idézi: NEMESKÜRTY 1977. 322-323. HORVÁTH 1871-1872. II. 346. A kortársak közül számosan vádolták ezért később Vö. A magyar nemzet története. Szerk.: Szilágyi Sándor. Bp. 1898. X. 223-224. (a továbbiakban: SZILÁGYI 1898) 100