Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Berényiné Kovács Gyöngyi: Az 1838. évi árvíz és hatása Ráckeve környékén
/ÍZ 1838. ÉVI ÁRVÍZ ÉS HATÁSA... Lényeges különbség volt a megyei és a későbbi községi összeírások között. A legjobb példa erre Szigetszentmiklós esete. A megyei kárfelvétel alapján a községben 361 károsult volt. Teljesen használhatatlanná vált a községháza (200 pengő Ft), valamint a pásztor és a kovács háza is. Emellett 36 db marha, 11 ló, 606 juh, 15 sertés fulladt meg az árvízben. A község elöljárói ezzel szemben 365 károsulttal számoltak.82 Ezen kívül a község elöljáróságának kárait nem vették fel a megyei összeíráskor, amit rendkívül sérelmesnek tartottak. A következő részletes kimutatást küldték be a megyeházára káraikról: Parragh Ferenc (tiszteletes?) földben és takarmányban 345 pengő, Fejes Sándor jegyző 230 pengő, a templom kára: 500 pengő; összesen 25 155 pengővel számoltak.8' Az árvíz sokkal nagyobb károkat okozott a Duna bal partján fekvő településeken. A víz ugyanis Soroksár felé vette az irányt, az alacsony tájon több mérföldnyire terjedt, és tovább pusztított.84 Az árvíz mezőgazdasági és ipari hatásai A fentebb említettek szerint a Csepel-sziget termőföldje sovány, homokos volt, s csak úgy termett, ha szorgalmasan művelték és trágyázták. Kivéve a makádi fekete földet, ahol jó volt a búzatermés. A becsei-szigetet alkotó Duna-ágat 1840-ben elzárták, mert gyakran öntötte el a települést. Egy nagy tó keletkezett így, ami évente 200 mázsa halat adott. Ugyanebben az évben a homok megkötésére akác- és nyárfaerdőket telepítettek.8' A sziget területén jelentős birka-, ló- és selyemhernyó-tenyésztés volt. A kereskedelem nem volt számottevő - legfőbb akadályát a járhatatlan utak jelentették az is a rácok és németek kezén. Kereskedelmi cikknek számított a hal, kenyér, széna, tégla és a gyümölcs, különösen a csonthéjasok. Buda és Pest szénaszükségletét a Csepel-sziget fedezte. A malom- és téglaipar virágzó volt, a Kis-Duna mentén sok téglaégető kemence működött. A sziget összes iparosa a ráckevei öt céh alá tartozott. Volt szíjgyártó, szűrszabó, csizmadia, molnár és takács céh.86 A 19. század második felében a kertgazdálkodás került előtérbe. A lakosság növekedésével csökkent a legelőterület. A földeken rozs, kukorica, zab és burgonya- termelés vált jellemzővé. A kukoricatermesztés szinte minden háztartásra jellemző volt. A tököt sertéshizlalásra, lent és kendert szövésre, fonásra, a mákot házi sütésre termesztették. Míg a 19. század elején 100 000 juhot tartottak a sziget falvaiban, addig a század végére eltűnt a juhtenyésztés. 1846. március 16-tól a gazdák fejenként 82 „Szigetszentmiklóson senior gazdáknak tavaszi szántóföldjeiben és kaszáló rétjeikben lévő károk lajstroma” 1838. szeptember 18-án a község részéről felvett kárfelmérés. PML, IV. 3-c/l. 1838. szeptember 18. 1-3. f. 83 MNL-PML IV. 3-c/l. 1838. szeptember 18. 1-3. f. 84 Trattner, 108-109. o. 85 Bóna, 30. o. 38
