Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Balázs Gábor: A filoxéra-járvány és a homoki borászat fellendülése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében
BALAZS GABOR Az 1896-os szőlőrekonstrukciós törvény a termelés jogi-adminisztratív kereteit rajzolta újra, így rendelkezett többek között a szükséges oltványmennyiség jutányos áron történő biztosításáról is. Ekkor már 1656 kát. h. kiterjedésű (amelyből 656 kát. h. még nem volt termelő) állami anyatelepeken folyt oltványtermelés, magánkézben pedig 472 kát. h. oltványtelep volt ekkoriban. A tennelés évente 45 millió darab volt, 1898- ra azonban - az új állami anyatelepek termelését is beszámítva - már meghaladta a 60 millió darabot, ami fedezte az országos rekonstrukció teljes szükségletét.53 1896-tól kezdődően hat éven át az országgyűlés évi 200 000 forintot (tehát összesen 1 200 000 forintot) bocsátott az FM rendelkezésére a filoxéra elleni védekezésre elkülönített összegen felül. Ezt a kísérleti telepek költségeire, a védekezés eredményeinek propagálására, a pinceszövetkezetek támogatására és más, a kártevő elleni védekezéssel összefüggő intézkedésekre kellett fordítani. A rekonstrukcióra szánt állami kedvezményekből, az ingyenes vagy kedvező árú oltványokból, a méltányos kölcsönökből csak azon filoxéra által megfertőzött hegyvidéki területek tulajdonosai részesülhettek, amelyek már kipusztultak vagy pusztuló félben voltak, illetve a felújításuk még nem fejeződött be. Ezekben az esetekben a felújítás költségei megtérülni látszottak. A már immúnis homoki területen fekvő alföldi borvidék azonban nem tartozott a törvény hatálya alá. Amennyiben a kipusztult szőlőterületet az újratelepítésre alkalmatlannak minősítették, a tulajdonos a törvény ötödik paragrafusa alapján lehetőséget kapott arra, hogy más, hasonló adottságú területen azonos feltételek mellett szőlőt telepítsen. Fontos szakmai előrelépésnek tekinthetjük továbbá azt is, hogy a direkt termő ültetvények telepítését nem támogatta a törvény. A törvényalkotó előnyben részesítette azokat a gazdákat, akiknek a szőlő az egyetlen vagy fő bevételi forrásuk volt.54 A földmívelésügyi miniszter 1897. április 20-i levelében jelölte ki a szabad forgalomra jogosult kerti telepeket. A vánnegye területén ezek közül három volt: Monor község faiskolája, Petz Armin kertészete és faiskolája (Vecsés) és Ungváry László kertészete (Cegléd). Az újabb telepek esetleges kijelölésénél külön figyelmet kellet fordítani arra, hogy annak területétől húsz méternél kisebb távolságra ne legyen szőlő, továbbá a szőlőgyökér áthatolásának megakadályozása érdekében a hatóság által elegendőnek ítélt árokkal vagy más módon a szőlőterület elkülönítése biztosítva legyen. A megyei hatóságnak ellenőrizni kellett, hogy a szabad növényforgalomra javasolt területen szőlő valóban ne legyen ültetve. Figyelni kellett mindenekelőtt arra is, hogy amennyiben a területen a korábbi években esetleg fertőzött szőlők voltak, azok gyökerestül kiirtásra kerültek-e. A vizsgálatról, amelyet ezen tények megvizsgálása érdekében lefolytattak, jegyzőkönyvet kellett felvenni.55 53 54 55 BF.CK, 69. O. Uo. MNL-PML IV. 415-b. XII. kútfő, 1897. 41. sz. 247
