Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Balázs Gábor: A filoxéra-járvány és a homoki borászat fellendülése Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében
A FILOXÉRA-JÁRVÁNY ÉS A HOMOKI BORÁSZAT... Értékelés Az 1880-tól 1890-ig eltelt tíz év alatt országosan mintegy 90 000 kát. h.-dal növekedett a homoki szőlők területe, és ekkor még az igazi nagy telepítési korszak meg sem kezdődött. A hegyvidéki, illetve kötött talajú szőlők nem tudták többé visszaszerezni korábbi fölényüket, sőt területileg végérvényesen elmaradtak a homoki szőlőkkel szemben. A filoxéra-járvány nagyon fontos választóvonal a magyar szőlészet történetében. A hazai szőlőterületek jelentős részének kipusztulása azonban egyúttal meg is könnyítette a művelés új alapokra helyezését, a már régóta esedékes modernizáció beindítását. Ebben a munkában, mint láttuk, élen járt a Kecskemét környéki homoki kultúra; eredményeit jól hasznosították az új helyzetben, és rövid idő után már alapvető szerepet töltött be az országos rekonstrukció végrehajtásában. Az elhanyagolt, értéktelen, kopár birkalegelőket rövid idő alatt virágzó szőlők váltották fel. 1880 előtt a magyar homoki szőlők kiterjedése 88,45 ha és 707 öl volt, ami akkor még a kerti szőlők területét jelentette. Az évtized folyamán, 1880-1889-ig 19 302 ha 153 öl, 1890-ben 9937 ha és 1045 öl, és végül 1891-ben 6414 ha és 648 öl szőlőt telepítettek homokon.3(1 A filoxéra, mint láttuk, jelentős mértékben elpusztította a hazai szőlőterületeket. Magyarország és Erdély ültetvényterületeinek kiterjedése 1872 és 1896 között 357 745 hektárról 202 865 hektárra csökkent, ami 154 880 hektárnak (a teljes szőlőterület több mint 40%-ának) a pusztulását jelentette. A filoxéra 1896-ra Magyarország filoxéra előtti kötött talajú szőlőültetvényeinek közel 90%-át(!) semmisítette meg, ezáltal jelentősen módosította az egyes borvidékek gazdasági súlyát. Háttérbe szorultak a történelmi bortermő vidékek, az alföldiek súlya pedig növekedett. 1872-ben a magyarországi és az erdélyi szőlőterület 27%-a (közel 100 000 ha) volt homoki ültetvény, ennek azonban csak kisebbik hányada feküdt immúnis talajon. 1896-ban a már termőképes állapotban lévő szőlőültetvények 35%-a, azaz 74 386 hektár filoxéramen- tes volt.37 A filoxéramentes talajon létesített szőlők százalékos aránya az oltványokból álló ültetvények területének növekedésével a későbbiekben csökkent ugyan, de a korszak legjelentősebb gazdasági változását, az alföldi borvidéknek ősi borvidékeinkkel egyenrangúvá válását ez már nem tudta befolyásolni. Mivel a hegyvidéki szőlőterületeknek alig több mint 60%-át telepítették újra, az alföldi borvidék súlya XX. században tovább növekedett.38 A síkvidéki és a homoki szőlőtelepítésben új jelenségként értelmezhetjük a szőlőbirtokok méretének változását. Az országban korábban ugyanis csak elvétve volt 25-50 kát. h.-as, vagy annál nagyobb szőlőgazdaság, a járvány elhárítása után azon- 56 57 58 56 Feyér, 175. o. 57 Beck, 69. o. 58 1925-ben Magyarország ültetvén) területének több mint 50%-a az alföldi borvidékhez tartozott. Ennek eredményeként 1990-re Magyarország közel 112 000 hektár szőlőültetvén)-területéből majdnem 70 000 hektár az alföldi borvidékhez tartozott. (Beck, 69. o.) 248
