Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Schramek László: Pestisjárvány Pest megyében 1739–1742
PESTIS JÁR VÁNY PEST MEG YÉBEN... szegedi polgárok segítségével - hatalmukba kerítették. Az incidensre 1739. február 20. körül az adott okot, hogy a város már hat hete mentes volt a betegségtől, tehát az előírt karantént már kitöltötték, de a zárlatot még mindig fenntartották.22 A járvány elleni védekezést szolgálta a Kecskeméten felállított elkülönítő működtetése. A pestis terjedése következtében egyre több személyt kellett a karanténállomáson elhelyezni; 1739 januárjában már 376-an tartózkodtak ott, akiket a helybeliek megfelelő mennyiségű kenyérrel és hússal láttak el. A pestisbiztos jelentése szerint a kijelölt körletek elégtelenek voltak ennyi ember elhelyezésére, ezért az alispán intézkedést kért a felettes hatóságoktól arra nézve, hogy a török határra vezényelt, vagy onnan érkező katonák más településen töltsék ki a vesztegzárat.23 A közlekedés további korlátozására került sor a járvány terjedésének megakadályozása érdekében. A nagy folyamokon az átkelési lehetőséget 1738 augusztusában tovább szűkítették. A Tiszán mindössze Szolnoknál, Szentesnél és Szeged mellett lehetett átkelni, a Dunán pedig Buda és Pétervárad között egyáltalán nem működtek a kompok.24 25 26 A vesztegzár működtetése mellett a törvényhatóság tisztviselőinek feladatává tették a járvány megjelenése esetén a fertőzöttek házainak lezárását, és a helységek elvágását a külvilágtól. A lakók élelmezéséről is gondoskodniuk kellett. Az intézkedéscsomag részévé tették a fertőzöttek településen belüli elkülönítését, és a bécsi hatóságok rendszeres tájékoztatását. A megyei elöljárók - a korábbi gyakorlattól eltérően - ezúttal saját nevükben is kiadhatták leveleiket, köz- vagy kisgyűlés előzetes vagy utólagos jóváhagyására ehhez nem volt szükségük.23 Az elszállásolt egységek elöljáróival rendszeresen konzultálniuk kellett az egészségügyi helyzetről.’6 E rendelkezések végrehajtásáról nem rendelkezünk információkkal, de 1738/39 telén még különösebb egészségügyi vészhelyzet a Pest megyei településeken nem alakult ki. A tisztikar az új esztendő tavaszának kezdetén az alább részletezett budai pestis mellett csupán a tiszántúli járvány kiújulásáról kapott híreket. A közgyűlés egyébként a ragály terjedésének megakadályozása tekintetében tehetetlennek nyilvánította magát, mivel a szükséges intézkedések foganatosítására, azaz a tiszai átkelők őrzésére nem volt lehetősége, ugyanis azok joghatósági területén kívül feküdtek.27 A fekete halál elleni védekezés hatékonyságát az emberi tényező igencsak megkérdőjelezhetővé tette. Számos északi és nyugati megye lakója kényszerült élelmiszert szállítani a déli határoknál harcoló katonaság számára. A megyék közötti védvonalak megjelenése miatt a vesztegzár során elkapható betegségtől félő falusi lakosok ezért gyakran kerülő úton igyekeztek vissza lakóhelyükre, ugyanakkor ezzel földijeiket tették ki a fertőzés veszélyének. Nógrád és Pest megyei lakosok is százszámra választották a hosszabb hazatérési útvonalat a hadiszállítások végeztével 1738 22 A karantén előírt idejére ld. LlNZBAUER, 89. o. az incidens: MNL-OL A 27. 50. cs. No. 971/1. 11. v. 23 MNL-OL A 27. 50. cs.No. 972. 15. r. 24 LlNZBAUER, 90. 0. 25 Uo. 114. o. Az általános gyakorlat szerint a megyei tisztviselők nem leveleztek a Kancelláriával, vagy a Helytartótanáccsal, hanem a kiadmányokat a közgy űlés nevében terjesztették fel. 26 LlNZBAUER, 115-116. o. Pest megyére nézve ld. BOROSY, 5347. regeszta. 27 BOROSY, 5376. regeszta. 156
