Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)

Schramek László: Pestisjárvány Pest megyében 1739–1742

PESTIS JÁR VÁNY PEST MEG YÉBEN...

A tudományos helytörténeti irodalom számos település esetében szolgált adatokkal a pestis áldozatainak számáról. Karcsú Arzén és Tragor Ignác, nyomukban Vekerdi László Vác esetében 385-re tette a halottak számát,4 5 amely adatot mára az újabb tényfeltáró kutatások 191-re pontosítottak.3 A törvényhatóság 18. századi legnépesebb városa, Kecskemét esetében mintegy 6000 fore, a teljes népesség 40%-ára tehető az elhunytak száma.6 Novák László Nagykőrös esetében hasonló arányú népességfogyást regisztrált, ugyanis az 5000-5500 fős lakosságból mintegy 2642-ben állapította meg a halottak számát.7 A kisebb településekre vonatkozóan részletes elemzés még alig-alig látott napvilágot. Ordas esetében tudjuk, hogy a hozzávetőleg 660 lakosból mintegy 120-an vesztették életüket.8

A megye egész területére vonatkozó kutatások azonban hiányosak maradtak. Dávid Zoltán becslései szerint Pest megye 6600, Pest és Buda városokkal együtt 13 095 lakója hunyt el a járványban, és 7,9%-ra becsülte a veszteségek mértékét.9 Sajnos a megye egészségügyi történetének legfrissebb feldolgozása a fekete halál pusztításának bemutatására elenyészően kevés teret szentel és helyi példákat egyáltalán nem említ.10

A fentebbi felsorolásból látszik, hogy az adatok, a régebbi és újabb kutatások eredményeként egyre bőségesebben állnak rendelkezésünkre, de átfogó kép még mindig nem tárult elénk. A középszintű megyei közigazgatás működésére, az előtte tornyosuló problémákra pedig egyáltalán nem világítanak rá. Mindemellett meg kell említeni, hogy a járvány városképformáló tényezővé vált. Több településen (Vác, Óbuda, Kecskemét, Cegléd) a fenyegetés elmúlta után szentháromságoszlopokat emeltek a megszabadulásért fogadalmi ajándékként, amelyek mellett ma is nap mint nap elhaladhatunk.

A járvány elleni védekezés a fertőzés kezdete előtt (1738-1739)

A Habsburg Monarchia elöljárói az 1720-as évek közepétől kezdve fokozott figyelmet fordítottak arra, hogy az elsősorban keletről érkező utazók ne hozhassanak magukkal járványos fertőzést a különböző tartományokba. Ezért előbb Trieszt és Fiume környékén, majd 1726-ban Temesváron is három hétre megfigyelés alá helyezték a járványgyanús helyről érkezőket.11 III. Károly második török háborúja (1736-1739) azonban új helyzetet teremtett. A katonaság ellenőrzés nélkül hurcolhatta be a különböző fertőzések csíráit a Habsburg Monarchia területére. Előbb Erdélyben, majd 1738-ban a Temesi Bánság területén jelent meg az évszázadok óta rettegett pestis.12

J Tragor, 84. o., Vekerdi, 41. o. és Molnár-Sápi-Vass, 174. o.

5 Jakus, 51.0.

6 Moess, 82. o.

7 Novák, 284. o.

8 Dominkovits, 137. o.

9 Dávid, 89. és 96. o.

10 Kapronczay, 78. o. skk.

11 Bírtalan, 91. o.

12 Magyary-Kossa, IV. k. 103. o.

154