Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Kiss Anita: Tűzvészek és tűzvédelem a 18. században
KISS ANITA kétszer, nyaranta egyszer minden házban tüzcirkálást tartsanak és ellenőrizzenek minden kemencét, kéményt és tűzhelyet. (25.)21 A kecskeméti járás 1774. évi felmérése során Vida István főszolgabíró azt állapította meg, ami a fa kémények elbontását, illetve azok ellenálló anyagból való készítését illeti, hogy igen hosszú idő kell ahhoz, hogy ennek a rendelkezésnek eleget tudjanak tenni. A legtöbb kémény ugyanis fából készült, hiszen ha lenne is elérhető építőanyag, nem tudják megfizetni, ráadásul a házak teteje sem elég erős egy ilyesfajta kémény megtartására.22 Nem volt ez máshogyan Nagykőrösön sem, ahol külön cédulára kapták a lakosok a kéményhez való vesszőt.23 A rendelet azt is rögzíti, hogy tűzveszélyes helyen tilos a dohányzás (18.), ami szintén élő problémára reflektált. A dohányzás megítélése mindig is negatív volt, de a kezdeti teljes tiltástól a 18. századra már eljutottak addig, hogy csak bizonyos esetekben (vagyis fokozottan tűzveszélyes helyeken), vagy állandó adó formájában büntették.24 25 Nagykőrösön a bakterek esküformulájában külön kiemelték (a rablók, gyilkosok, paráznák és káromkodók „társaságában” megnevezve azokat), hogy a pipásokat el nem hallgathatják.23 1790. január 27-én Ráckevén azt is elrendelték, hogy nemcsak a pipázó kap büntetést (12 pálca), hanem a „feljelentő” is jutalomban részesül (15 krajcár)26 A Kiskunlacháza iratanyagában fennmaradt 1765-ös ún. pipa- porció-lajstrom szerint pedig 123 dohányos élt akkoriban a településen.27 A tűzesetek gyors felfedezése (26-31.) érdekében ott, ahol erre kirendelt éjjeli őrség nincs, a rendelet szerint kötelesek a szomszédok s ott lakók egymás után váltakozva éjjel strázsálni (26.), kivéve, ha az adott település nagyon kicsi. Az őrök Szent Mihály napjától fogva húsvétig éjjeli 9 órától reggel 4-ig, húsvéttól Szent Mihályig éjjel 10-től reggel 2 vagy 3 óráig strázsáljanak reggel (27.). Az őrség alatt pedig tilos nekik bármely házba, netalán a kocsmába betérni, s ha a tűznek bármi jelét látják, kiáltással, ha lehet, kürtszóval jelezzenek és ébresszék fel a lakókat (28.). Ha kötelességüket elmulasztják, természetesen büntetést kapnak (29.). Ugyancsak fontos, hogy ha bárki más észlelne tüzet, azonnal jelentse (30.) és bírság terhe mellett el ne merje titkolni (31.). Az éjjeli őrök, vagyis bakterek (a wachten, vigyázni szóból) jellemző figurái voltak a nagyobb településeknek. A többször említett 1774. évi jelentés szerint Nagykőrösön és Kecskeméten éjjel-nappal 4-4 személy vigyázott a városra az erre szolgáló tornyokban. Nagykőrösön ezen felül 4 őr a melléjük rendelt személyekkel (szintén 4 fő) egész éjszaka az utcákat járta horas indicando, vagyis az időt kiabálva. Ezen kívül is nyolc fő „járőrözőn” felváltva a melléjük rendelt egy-egy emberrel.28 A bakterek 21 Vö. Karcsú I. kötet 80. o. és II. kötet 17. o. 22 MNL-PML IV. I -d. 1776. No. 84. 23 MNL-PML V. 202. j. 6. kötet 84 r.-87 r. 24 Vö. Fazekas 101. is. Az enyhülés nemcsak annak volt köszönhető, hogy tiltással egyébként sem tudták a szokásnak elejét venni, hanem annak is, hogy az uralkodók rájöttek, hogy a dohány igen jó üzlet és monopóliumokat hoztak létre az eladására. 25 MINÁROVICS, 14. o. Vö. NOVÁK, 342. o. 26 MNL-PML V. 180. A/a. 1. kötet, 276-277. o. 27 MNL-PML V. 102-b. Capsa A. fase. 1. No. 14. 28 MNL-PML IV. 1 -d. 1776. No. 84. 13
