Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Tóth Judit: Áruhalmozás vs. pultagitáció, avagy „az ellenség ismét a közellátás vonalán próbál zavart okozni.”
Tóth Judit Áruhalmozás vs. pultagitáció, avagy „AZ ELLENSÉG ISMÉT A KÖZELLÁTÁS VONALÁN PRÓBÁL ZAVART OKOZNI.” Bevezető Közismert tény, hogy Magyarországon a II. világháború okozta pusztitások következtében milyen súlyos élelmezési válság alakult ki. A kormányzat ezért szükségesnek tartotta a háború alatt már kialakult kötött gazdálkodás, így a jegyrendszer fenntartását is. Bár a jegyrendszert 1951 decemberében véglegesen megszüntették, de sem ezt megelőzően, sem ezt követően nem változott a helyzet, az 1950-es évek elejét súlyos közellátási nehézségek kísérték. Tudvalévő, hogy ennek alapvető oka a kommunista vezetés által az országra erőltetett, szovjet mintákat követő iparosítás volt. A nehézségek tényleges okát azonban természetesen nem lehetett kimondani, ezért ürügyet kellett találni, és ezzel együtt felelősöket keresni. Vásárlási láz, rémhírterjesztés, sorbanállás, árurejtegetés, áruhalmozás, spekuláció... noha a sort még lehetne folytatni, de ez a pár kulcsszó is tökéletesen leírja azt, hogy a pártállami rendszer a közellátási helyzetért felelősnek kikiáltott ellenségképet milyenre formálta. Az ellenség ellen pedig az éberség állandó fenntartásával harcolni kellett, minden lehetséges eszközzel, így a pultagitációval is. A közellátási helyzet 1945 és 1951 között A II. világháború okozta károk helyreállítása, az újjáépítés mellett a megszerveződő közigazgatás alapfeladatává vált a lakosság élelmezésének, a közellátásnak a biztosítása. Ismeretes, hogy az 1944 őszétől folyó hadicselekmények a mezőgazdasági termelést nagymértékben megakasztották, aminek következtében a termények jelentős része betakarítatlan, a földterületek nagy hányada pedig bevetetlen maradt. így hatalmas mértékű terménykieséssel kellett számolni. Az 1945. évi termés még a lakosság szükségleteit sem fedezte, a helyzetet azonban súlyosbította az országra kivetett jóvátételi kötelezettség, továbbá az itt állomásozó, egymilliós nagyságrendet kitevő szovjet katonaság, illetve a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) tagjainak élelemmel való ellátása. E szükség diktálta helyzetben mindenképpen fenn kellett tartani a világháborúban kialakult kötött gazdálkodást és ezzel együtt a jegyrendszert is. A készletek begyűjtésére irányuló intézkedések ellenére súlyos élelmiszerhiány állt elő, ami elsősorban a fővárosban és a városokban teremtett kritikus helyzetet, a lakosság ezért kénytelen volt értékeit, ingóságait élelmiszerre cserélni. Fellendült a feketekereskedelem, a csere, a „batyuzás”.1 1 Részletesebben lásd: PetŐ-SzakáCS, 42-46. o.; VARGA, 261-263. o., 266-267. o., 274-276. o.; Valuch, 233-234. o. 137
