Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Tóth Judit: Áruhalmozás vs. pultagitáció, avagy „az ellenség ismét a közellátás vonalán próbál zavart okozni.”
ARUHALMOZAS VS. PULTAG1TACI0 A stabilizációval egy időben egységes jegyrendszert vezettek be.2 A közel- látásügyi miniszter 11 440/1946. K.M. számú rendelete értelmében Budapesten és környékén ezért érvényben maradt a korábbi szabályozás, miszerint jegyes ellátásban a fővárosiak állampolgári jogon részesülhettek, a vidéki lakosságot viszont két csoportra - ellátatlanokra és önellátókra - osztották, s így állapították meg az igényjogosultságot.’ A jegyrendszer korántsem oldotta meg viszont az élelmezés problémáját, hiszen a jegyre kapható élelmiszerekből a létfenntartáshoz is alig elégséges mennyiség beszerzését biztosították.4 5 Fokozta a gondokat, hogy az 1945 és 1947 közötti három év rendkívül aszályos volt, ami a mezőgazdasági termelést egyébként is nehezítő körülmények mellett óriási károkat okozott.3 Az 1948-as év végre kedvező időjárás mellett jó termést hozott. Ezt követően a helyzet - bár csak átmenetileg ugyan, de - stabilizálódott, és 1949. szeptember 1-jével a jegyrendszert is megszüntették. A következő évet azonban az általános hiány jellemezte, amely magával hozta a jegyrendszer ismételt - 1951 elejétől folyamatosan mind több termékre kiterjesztve történő - bevezetését. A kereskedelmi hálózat átszervezése A közellátás és a belkereskedelem irányítása egymással szorosan összekapcsolódott, így igazgatásuk is közös felügyelet alá, a Belkereskedelmi Minisztérium hatáskörébe tartozott. Míg alsóbb szinten a tanácsrendszert megelőzően az elöljáróságokon a közellátással külön megbízottak foglalkoztak, addig 1950-től ennek ellenőrzése is átkerült a kereskedelmi osztályok feladatai közé. Erre az időszakra a kereskedelemi hálózat is gyökeres átalakuláson ment át, hiszen a magánkereskedelem fokozatos felszámolásával párhuzamosan kezdetét vette a szocialista szektor kiépítése. Tudvalévő, hogy az államosítások bár már 1946-ban megkezdődtek, annak betetőződésére csupán a kommunista hatalomátvétel után került sor. 1949 decemberében már minden tíz, sőt egyes esetekben az öt lőnél több munkást alkalmazó vállalatot is államosítottak. Ez nagy mértékben érintette a kereskedelmi ágazatot is, ahol a magánszféra szerepe jobbára a javító-szolgáltató funkcióra korlátozódott.6 Egy-egy termék vagy termékcsoport forgalmazására a magánvállalkozások helyébe állami kereskedelmi vállalatokat alapítottak,7 az áruellátás pedig elsősorban a népbolthálózaton és a szövetkezeti boltokon keresztül bonyolódott. A népboltokat a Népbolt Nemzeti Vállalat fogta össze, amely 1949-ben alakult meg. Létrehozásáról az Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetősége (KV) Gazdasági és Pénzügyi Bizottságának 1948. októberi ülésén tárgyaltak Gerő 2 Pető-Szakács, 46. o. 3 Kőrösmezéé 4 Valuch, 234. o. 5 Szakács, 307-309. o. 6 Romsics, 309. o. 7 Pető-Szakács, 112. o. 138
