Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Kiss Anita: Tűzvészek és tűzvédelem a 18. században
KISS ANITA velük szemben is alkalmazható volt ez a meglehetősen kegyetlen, ámde minden bizonnyal elrettentő kivégzési mód.11 Különleges példa, amikor 1736-ban Kecskeméten hat nő és egy német koldus ellen folyt hosszas vizsgálat, akik állítólag a helyi görög kereskedők felbujtására kezdtek gyújtogatni a város számos pontján. Bár a magyarok „némi” kínvallatás után részletesen ismertették a valósnak mondott körülményeket, a görögök a végsőkig (egyikük meg is halt a börtönben) tagadtak. A kecskeméti úriszék ennek ellenére a legsúlyosabb büntetetést kérte az elkövetőkre.12 Mivel a görögök - mint török alattvalók — részvétele révén az ügy politikai színezetet kapott, sőt, a tanúk valós összeesküvésként mutatták be az eseményeket,13 így az udvari haditanács egy bizottsága folytatta le a végső vizsgálatot. Az ügy egészen 1750-ig húzódott, amikor is kiderítették, hogy az úriszék szabálytalanul járt el, és a görögökkel szemben táplált ellenszenv miatt akarták ilyen súlyos bűn részesévé kikiáltani őket. A várost mindezért komoly kártérítésre kötelezték.14 15 A tűzvédelem kezdetei A gondatlanságból okozott tüzesetek és a tüzek okozta nagyobb károk megelőzésére vonatkozó országos rendelkezések természetesen csak jóval később jelentek meg. Mária Terézia 1769-ben küldetett szét tüzrendészeti mintaszabályzatot a Helytartótanáccsal a városok részére, ezzel egyidőben pedig megbízta Balassa Ferencet, hogy mérje fel e téren a magyarországi viszonyokat. A be nem kerített települések részére végül csak II. József 1788-as rendelete adott - a fenti jelentésre alapozott - átfogó utasítást.13 A legnagyobb kérdés azonban mégsem a szabályok megléte, hanem azok betartása volt, hiszen Fazekas Csaba megfogalmazása szerint, ezekkel a rendelkezésekkel a hatóságoknak oly mértékben kellett volna beavatkoznia az emberek magánéletébe, amelynek véghezvitelére semmilyen eszközük nem volt.16 És valóban, a legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk, hogy általában maga a korabeli életmód volt az oka a tüzek keletkezésnek és gyors terjedésének. Ezeket a körülményeket és mentalitást képezi le II. József fent említett rendelete, így ennek szerkezete mentén haladva17 mutathatjuk be talán a legszemléletesebben a 11 Hogy valóban előfordult ilyen, azt bizonyítja, hogy 1750-ben a budai hóhérnak 12 forintot fizetett a megye egy ceglédi gyújtogató élve megégetéséért. (Társai lefejezéséért és felakasztásáért pedig 6-6 forintot). MNL-PML IV. 23-b. 1749/50. évi iratok, 8. r. 12 Borosy IV. 522-524. regeszta. 13 Állítólag a görögök azt is mondogatták, hogy vége már a német világnak és jön a török, s azért kell felgyújtani a várost, mert ott kémek vannak. Uo. 522. regeszta. iJ PETRI, 64-65. Az ügy további aktáit lásd: MNL-PML IV. 1-c. 1750. No. 10. 15 Tarján-Minárovics, 6. o. 16 Fazekas, 101. o. 17 A rendelet magyar szöveggel magmaradt az MNL Pest Megyei Levéltárának gyűjteményében. MNL- PML IV. 92. 7. tétel. 11
