Tanulmányok Pest megye múltjából V. - Pest Megye Múltjából 17. (Budapest, 2014)
Magyar Endre: „Szentendre bolsevista számlája.” Rekvirálás és köztulajdonba-vétel a Tanácsköztársaság idején
SZENTENDRE BOLSEVISTA SZAMLAJA Ezután kerülhetett sor a Tanácsköztársaság alatt elrendelt lakásrekvirálások felülvizsgálatára.91 Annak ellenére, hogy a szentendrei polgármester minden törvényes eszközt igénybe vett a kényszerűen beköltöztetett egyének kilakoltatása érdekében,92 sok lakástulajdonos mindezt csak hosszas járásbírósági pereskedést követően tudta elérni.9' A Tanácsköztársaság utáni felelősségre vonás egyes kérdései A Tanácsköztársaság után indított, megtorló jellegű büntetőperek eljárásjogi alapját a Friedrich-kormány 4039/1919. M.E. számú rendelete képezte.94 95 96 Ezen rendelet, az 1912. évi LXIII. te. felhatalmazása alapján, a gyorsított bűnvádi eljárás alkalmazhatóságának kiterjesztésével, a Bűnvádi perrendtartás93 polgári liberális perrendi garanciális elemeinek kizárásával, visszamenőleges hatállyal biztosított eljárásjogi kereteket a Tanácsköztársaság utáni megtorlás számára.91’ A rendelet nem egyes konkrét büntetendő cselekményeket, hanem az elkövetők speciális körét és a motívumot jelölte meg: kimondta azt, hogy a Tanácsköztársaság funkcionáriusai valamennyi rendelkezésükre történt, avagy közreműködésük által végrehajtott intézkedés (rekvirálás, szocializálás, az egyházi és hitfelekezeti alapítványi vagyonok köztulajdonba vétele stb.) által „ hatósági jogkört bitorolva vagy színlelve, a büntetőtörvénybe ütköző cselekményt követtek el” (1. §. 1. bek.). A rendelet hatálya kiterjedt „a tanácsköztársaság megalapítása, fenntartása vagy visszaállítása érdekében” elkövetett bűncselekményekre is (1. §.2. bek.). 91 Elsőként az 1919. augusztus 19-én kelt (következő naptól kezdve kihirdetett és hatályos) 4040/1919. M.E. sz. rendelet (RT 1919. 657-658. o.) teremtett először jogi lehetőséget a proletárdiktatúra alatti „sérelmes lakásrekvirálások” felülvizsgálatára. Ezt követően egymást követő lakásügyi rendeletek felhatalmazása alapján rendezték a vidéki lakáshivatalok, azok híján a polgármester, vagy a városi tanács által (Szentendrén is) a lakásügyek intézésére kijelölt tisztviselők a további lakbér-megállapítási és igény bevételi eljárásokat. Lásd: 1919. augusztus 30-án kiadott (következő naptól kezdve hatályos) 4288/1919. M.E. sz. rendelet (RT 1919. 668-682. o.), majd az azt 1920. február 12-től hatályon kívül hely ező 1552/1920. M.E. sz. rendelet (RT 1920. 51-78. o.). Ezen ügyek iratait lásd: MNL-PML V. 373-b. (54. doboz.) 1921. év, 35- 3018. ikt.sz. k. cs. 92 Erről így nyilatkozott a polgármester, a közélelmezési miniszternek írt jelentésében: az (4040/1919. M.E. számú) „idézett ministeri rendelettel nyert intézkedési jogommal [...] kénytelen vagyok hatóságilag mindazon családokat innen kiszorítani, melyek a háború ideje alatt ideköltözvén, itt polgárjogot - illetőséget nem szereztek, [...] városomban lakáshoz kötve nincsenek. ” MNL-PML V. 373-b. 4893/kig. 1919. 93 MNL-PML IV. 401-b. 903/1919. 94 A törvénykezés ideiglenes szabály ozásáról szóló, 1919. augusztus 19-én kiadott (másnap kihirdetett és hatályba lépett) 4038/1919. M.E. számú rendeletét kiegészítő, 1919. augusztus 19-én kelt (és 20-i kihirdetésétől kezdve hatályos) 4039/1919. M.E. számú rendelet. (RT 1919. 647-651. és 651-656. o.) Lásd még: KOVÁTS, 37-39. és 181-187. o. 95 Az 1900. január 1-jén életbe lépett 1896. évi XXXIII. te. A bűnvádi perrendtartásról, illetve az azt életbe léptető 1897. évi XXXIV. te. 96 A 4039/1919. M.E. sz. rendelet alkalmazása során kialakult bírói gyakorlatról lásd: RÉV. 114
